Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Névmutató

„Hová tűnt tehát az elmúlt hetven évben 300—400 ezer magyar Csehszlovákiában? Milyen okok, milyen belső és külső tényezők, döntések játszottak közre az ő elszlovákosodásukban, kisebbrészt elcsehesedésükben? Az immár harminc éve tudatosan észak—déli irányban össze vegyített járásokban vagy az új közigazgatási egységekben húzódó nyelvhatár meddig tud még ellenállni a korszakonként ismétlődő szlovákosító törekvéseknek? Képesek-e a magyar szülők gyermekeik magyarságát megtartani olyan helyzetben, amikor a magyar anyanyelvű ifjúság mind nagyobb része kénytelen szlovák iskolákban tanulni? És vajon mennyi megnyomoríttatást, korlátozást bír el még édes anyanyelvünk, magyarságunk, nemzetiségünk legfontosabb hordozója, tartópillére? Mindezekre és megannyi más sorskérdésünkre az 1991. évi népszámlálás nemzetiségi adatai fontos válaszokat adnak. Helyesebben szólva: a választ mi magunk adjuk meg! Ha tehát nemzetiségünk vállalását ma — a korábbi félelmeket levetkezve, az eis zlov ákosodás sal szembeni közönyünktől, az erre serkentő hivatalos rávezetésektől megszabadulva — újra mindannyian fontosnak tartjuk, úgy magyarságunk megvallásával a közép-európai nemzeti-nemzetiségi egyenjogúsítás demokratikus közdelmeiben jó eséllyel szállhatunk síkra kisebbségi jogaink kivívásáért. Ezzel szemben minden elbizonytalanodás, tétovázás a kisebbségi jogok további leszűkülését eredményezheti, ami rövid időn belül végzetesen felgyorsíthatná az asszimilációs folyamatokat a csehszlovákiai magyarság soraiban." Gyurcsík Iván