Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az eredmények és tanulságok

114 A MÁSODIK CSEHSZLOVÁK NÉPSZÁMLÁLÁS számlálás egy nyilvános csalás volt, nem hiszem, hogy akadna egyetlen ember is, aki ezt a svindlit védelmébe venné. Ami itt történt, az méltatlan egy modern, civilizált államhoz. Az tömeges lélekrablás volt, soha nem látott méretekben. S ne higgyék, hogy használ az, és hogy ezáltal a németek száma tényleg megnőtt, mert ugyan ki fogja azt nekik elhinni. Senki! És hogy a külföld ne higgye el, arról majd mi magunk gondoskodunk. Legyenek efelől egészen nyugodtak. Mégis csak hallatlan — folytatta Kramář erélyes parlamenti kifakadását —, hogy azért, mert vannak olyan nemzetek, amelyek hamis úton, csalás és hamisítás által akarnak nagyobbaknak látszani, mint amilyenek tényleg, ne lehessen becsületes népszámlálásunk. A statisztika által még sohase foglaltak el egy várost vagy községet. Mi nem az igazságtól félünk, hanem a hazugságtól. Ha egy járásban tényleg nincs meg a 20 százalék cseh, úgy rendben van. De tiltakozunk az ellen, hogyha ott a valóságban több mint 20 százalék cseh van, akkor számukat hamisítás útján a 20 százalék alá nyomják, s ezáltal a legfontosabb érdekeikben károsítják meg azokat a szegény embereket, akik csak csehül beszélnek." 2

6 Kramář 191 l-ben elhangzott vádja, lám, évtizedek múltával és a viszonyok gyökeres megváltozásával sem veszített aktualitásából. Beszédét — mutatis mutandis — akár Törköly József vagy Szüllő Géza is elmondhatta volna húsz év elmúltával a prágai parlamentben. Tempora mutantur et nos mutamur in illis (Változnak az idők, és változnak az emberek). Kramář — az egykori Reichsratbeli képviselő, a későbbi csehszlovák miniszterelnök — 1911. január 26-án elhangzott beszéde egyúttal a későbbi csehszlovákiai népszámlálásokra is kimondta a lehető leglesújtóbb kritikát Az 1921. és 1930. évi csehszlovákiai népszámlálásokkal kapcsolatban találóan szögezte le Jócsik Lajos, a problémakör egyik kiváló ismerője, hogy azok megszervezői és végrehajtói akkora lendülettel végezték a „csehsziovákosítás" munkáját, hogy „nincsen szociológus és nincsen érve a társadalomtudománynak, aki vagy amely az adatok által föltüntetett nagymérvű disszimilációt képes volna megmagyarázni."

2

7