Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

jobban válogassuk meg az embereinket, akiket közel eresztünk magukhoz... Iván testét fiatal izmok pattantották egyenesre. Előtte a nikkeltálcán tele pohár víz állott, szemben vele, az asztal másik végén Kormos ült, és gyilkoló, gúnyos nyugalommal nézett rá. Iván keze markolni akart valamit, a vizes pohár akadt elébe, görcsbe rándultak az ujjai, gondolattalan, vak lendülettel vágta Kormos arcába. A repülő pohár vize széjjelfröccsent az asztalon, a Kormos homlokán szétpattanó üvegszilánkok csörögve hullottak a padlóra. Iván meredten állt, az arcokat sápadtság fogta el, a báró felugrott, és Kormos vérző homlokára szorította zsebkendőjét. A vendégek a többi asztalnál is felugráltak, zavar keletkezett az asztal körül, az ügyvéd, akinek autóbuszjárata volt a Nyírségben, megvetően dobbantott. — Gyalázat! A pincér Iván mellé furakodott, a kabátját és a kalapját tartotta, és Iván kábult, lüktető aggyal engedelmesen tűrte, hogy a pincér kéretlenül, komor udvariassággal segítse rá a télikabátot. Lent az utcán hűs esti szél jött a Duna felől, siető emberek ismeretlen, unalmas arccal mentek el mellette. Az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél világtalan katona nyújtotta feléje a délutáni lapot, Iván vett egyet, zsebre gyűrte, és fütyörészve, frissen indult át a hídon. A híd közepén az ívlámpa fénye fiatal lány feszülő lábát villantotta elébe. Kotta volt a lány hóna alatt, piros volt a kötött sapka a fején, fekete fürtök hullottak ki alóla. Iván meglassította lépését, hogy a lány előtte maradjon, és amikor a budai oldalon a lány villamosra szállt fel, Iván is felugrott utána. Zsúfolt volt a villamos, a peron is tele volt emberekkel, Iván a lány mellé került, egészen melléje, az egész testével érezte a lányt, és jóízű, meleg áramlás csendesítette gondolatainak megsűrűsödött, zűrzavaros kóválygását. 75