Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

puska hatásfoka akkor a legnagyobb, ha derékmagasságba esik a szórás centruma. A szív magasságába. Egyre tisztábban érezte Iván, hogy minden átformálódik benne, ami addig volt. Magányos esti sétáin, a szolgálat végeztével, egyre tisztábban látta a külső emberi dolgok hiábavalóságát és a leszűkített kör roppant tágasságát. Szinte testi fájdalom volt már, ahogy az otthona után vágyakozott. A negyedik hét közepén jártak, amikor a század ordonánca táviratot nyújtott feléje: „Ha lehet, jöjj azonnal." Tudta Iván, miről van szó, és amikor bement a parancsnok irodájába, kevés szóval mondta el a helyzetét. Nern nagyon reménykedett abban, hogy elengedik, mert négy hét után is olyan idegen és messzi lévő maradt számára minden és mindenki, aki a parancsolást jelentette, de szerencséje volt, mert ez itt, ez is csak úgy volt, mint ő, ennek a családja is úgy leste a jöttét, valahol a Moldva partján, mint ahogy az övét itt a szomszédban. Sokáig nézte Ivánt, azután az egysorsú testvér felébredt jóságával igyekezett jó lenni. — Menjen, és ne is jöjjön már vissza... adddig úgyis vége lesz ennek is ... 195