Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

a dolgot, mert jól kalkulált. Ha akarja, megkaphatja a megbízatást. Iván kacagni szeretett volna. Hogyne, hiszen amikor a pilótákhoz jutott el az ajánlat kitöltésében, ő akkor még csak azokat a pilótákat ismerte, akik a repülőgépeket vezették. Szamára ezek voltak a pilóták, és az öreg Fekete bácsi magyarázta meg neki, hogy a pilóták hatalmas tölgyoszlopok, amelyeket a földbe kell leverni, és azokra kell állítani a betonhíd alapjait. De hát honnét tudta volna, amikor sohase tanulta? — De hiszen van olcsóbb ajánlat is — vetette oda Iván. A tanácsos vékony, okos arca felderült. — Ha az a másik csak kicsit lenne olcsóbb, akkor nem hívtuk volna magát, de ha valaki ennyire olcsó, az már rosszat jelent. Kész megbízatással tért haza, és amikor magához ölelte az asszonyt, régen érzett nagy nyugalommal érezte meg testén a másik test növekvő termését. 186