Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

mondta, hogy lefogták az egész társaságot, ül mindegyik, de ők tudják, ki a főbűnös, tudják, ki szervezte meg az egész felvonulást. Azután a nehéz viszonyokról beszélgettek, meg arról, hogy szüretre talán felmegy a bor ára. Felállt Megyesi az ágy széléről, nyújtózkodott, megropogtatta a derekát. — Gyerünk aludni. Elbúcsúztak, kezet fogtak, és már az ajtókilincsen volt a keze, amikor visszafordult. — Hát igazán nem szeretne kijutni innét? Iván hangosan felkacagott: — Fenébe ne szeretnék!... Tán bolond vagyok, itt ülnék, ha nem lenne muszáj? Megyesi alattomos suttogással ment vissza az ágyhoz. — Nézze, holnap viszik megint kihallgatásra: mondja majd, ha kérdik, hogy hallott róla, ki a bűnös. És ha kérdezik, hogy ki, mondja: Szabó Gábor. Iván arcán megdöbbent némaság volt egy pillanatig, azután az átgondolt helyzet vidámsága villant át rajta. — Jó!... Rendben van, Megyesi úr ... A másnapi kihallgatásnál Bobik közrendőr volt a kihallgatási tanú, meg Megyesi detektív. Óráig tartó megszokott faggatás után, a már szinte betanult feleletek után a rendőrtiszt két ujjával felülről lefelé végigtörülte a szája szélét, széles fejét Iván felé fordította. — És ... mondja, kérem ... hallott arról, hogy Szabó Gábor úr, aki még idejében megszökött a törvény keze elől... hallott erről, hogy ő volt a főrendező? ... Iván szemében huncut és vidám fények villogtak, de az arca komoly maradt. Nagyot sóhajtott, mielőtt kimondta volna a várt vallomást. — Igen ... hallottam róla. Egyszerre világos lett a rideg hivatalszoba, a rendőrtiszt széles feje szinte hangosan szórta szét az örömet: végre egy vallomás! Előrehajolt az asztalon, keze idegesen játszott a ceruzával. — Kitől hallotta? Iván várt, azután jobbra fordult, ott Bobik közrendőr ült, 17 Q