Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

XXIII És eljött az este, és eljött a másik este is, gyors iramban kergették egymást az esték. A hivatalos formaságok elintézése után kiakasztotta a mérnöki táblát a ház falára, de akár ki se akasztotta volna, mert úgyse jött senki hozzá mérnöki tanácsért. Az embereknek másfajta tanács kellett. Minden munkát és minden nyugalmat megemésztő bizonytalanságban éltek az emberek, és ezt a bizonytalanságot kívülről a felelőtlenül, de pontos dátummal megadott felszabadító ígérgetések, belülről az új hatalom tétova kapkodása és gyakori beijedése elképzelhetetlen mértékig élesztették. Politika lett az emberek kenyere, azzal keltek, azzal éltek egész nap, és nyugodni is azzal tértek bizonytalanná vált fekvőhelyükre. A politika lett ennek a kornak egyetlen nagy termése, és ez az árucikk fantasztikus mértékben termelődött, és ugyanolyan mértékben talált piacra. Egyik oldalon egy összetört országnak a múlt fényéből visszafelejtődött, túlméretezett mozdulatai, a másik oldalon egy hirtelen és váratlanul valósággá lett nemzeti álom kezdő bukdácsolásai látták el reggeli, esti eledellel a mindennapi világszenzációra szomjazó lelkeket. A történelem már nem volt messzi tájak kiváltsága, hanem ez a történelem végigdübörgött a szántóföldeken, kicsi városokon, és a történelem soha nem élt hallatlan kézzelfoghatósága belefolyt a polgár életébe, felmászott a cégtáblájára és a számlacédulájára, ráült a munkás szerszám után esdő kezére és az iskolás gyermeknek ebbe a különös világba belecsodálkozó ártatlan kis orcájára. Kincskereső kalandorok lepték el a tájakat, mint hajdan Dél-Afrika gyémántmezőit, és 173