Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút
Két part közt fut a víz
— Ha Bakos úr mondja ... Istenem, nekem az a dolgom, hogy higgyek ... én hiszek mindent, Bakos úr ... — Hát azért... Iván régi katonaruhája Lengyeléknél volt egy öreg ládában, másnap azt vette fel, és úgy ment a műegyetemre. Minden dolgát hamarosan elintézte, délfelé már mehetett jelentkezni a zászlóalj irodába. Ott is minden rendben volt már, Bakos Pista alapos munkát végzett, megkapta az első havi fizetését, és a beosztását a Margit körúti fogházba. Pénzzel a zsebében, rendbe hozott indexszel a táskájában, megnyugodott lélekkel tért be ebédre apósához. Útközben számítást végzett a jövedelméről, ez a korona másfajta volt, mint a másik, ezért a lerongyolódott országban keveset adtak. De valahogy futja majd mindekttőjünek belőle. Lengyelné még sokáig tiltakozott az ellen, hogy vendéglőbe járjanak enni, azt a megoldást pedig, hogy Iván megfizesse az ételt, amit Őnála esznek meg Máriával, még kevésbé volt hajlandó elfogadni. Lengyel tanácsos azonban bölcs ember volt, és látta jól a férfilélek különös és bolond szerkezetét, csöndes humorral intette le feleségét. — Van még két lányod, azokkal törődj, ez a bolond, ez kirepült, hát hadd repüljön a maga szárnyán. így esett azután, hogy a következő nap már Cseke úr vendéglőjében ebédeltek, és Iván megfontolt számolgatás után egyezett meg Cseke úrral a két személyre szóló ebéd havi ára felől. Vacsora nem kell, vacsora lesz majd mindig valahogy. Cseke úr az asztalra tette a levest, utána közös tálon hozta kettőjüknek a sovány kis sültet és a felismerhetetlen valamit, ami a tésztaszerepet töltötte be. Szegény volt még az ország, kifosztott volt, nehezen tért magához, be kellett érni azzal, amit a kifosztott földek, elfáradt barázdák verejtékes kínnal tudtak adni. De könnyű volt most az ő lelkük, az Iváné és a Máriáé, mert az övék volt ez az étel, és az övék volt, akármilyen is volt, az élet. Mária óvatosan, keveset vett a húsból, Iván elébe tolta a tálat. — Vegye maga ki a többit, nekem ma nincs étvágyam. 141
