Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

— Készen vagy? — Készen. — Most azt fogod megírni, hogy a lakáshivatal vezetője bűnös visszaéléseket követ el a hatalmával, mert olyanoknak utal ki lakást, akiknek nem jár, és olyanaktól vesz el szobát, akik nem járnak a kedvében eléggé. Iván ezt is megírta. Most már színezett, részletezett, szinte lázba jött, ahogy dolgozott. Telt előtte a papiroshasáb, szaporodtak a sorok, és dél felé járt már az idő, amikor elkészült vele. Két kis hír volt, meg egy korrupcióellenes cikk, nagyot sóhajtott Iván, amikor letette a tollat. — Most pedig beküldjük a Kassai Naplónak. Iván mosolygott Szemző buzgalmán, és nehezen hitt a sikerben. — A szerkesztőség félre fogja dobni, hiszen ott a kutya sem ismer engemet. Szemző okosan hunyorított a szemével. — Tévedsz, barátom, az itteni sajtó a vidéki méretekből hirtelen lendült át nagyméretű központi sajtóvá, és a harmincezres példányszámot még nem érte utol a szerkesztői nagyvonalúság. Ezek még örülnek minden hírnek, amit kinyomtatnak, és örülnek minden embernek, aki értelmes mondatokat tud leírni. Iván meghallgatta, de nem hitt benne. De azért harmadnap türelmetlen izgalommal leste a lap érkezését és a keze is beleremegett, amikor a harmadik oldalon nagy betűkkel olvasta a címet, amelyet ő adott az első cikkének. A második cikk is kábító jó örömet adott neki, de a harmadiknál azt nézte, hogy jó tipográfiával hoztiák-e le, a negyediknél dühöngött a tördelőre, aki egy szakaszt rossz helyre tördelt be, de azért amikor a következő hónap elején a pénzeslevélhordó háromszázhúsz koronát tett elébe, kicsit reszketett a keze, amíg a nevét a nyugtára leírta. Mária boldog volt, tapsolt és ugrándozott, Iván zsebre dugta a pénzt, és elszaladt a piacra. Egy kilós doboz Jordan & Timäus bonbon előtt már nagyon sokszor elsétált, és utóbb már rá se mert nézni a nagy kívánságtól. Most megvette, százhúsz koronát fizetett ki érte, legalábbis három 129