Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

gyűrűt, amely, ha lefelé tartja a kezét, magától is lehull. Vajon, ha egyszer így leesik, és nem húzná fel vissza?... Mikor anyjának elmondta az eljegyzését, Bodákné csak annyit kérdezett: — Szereted? — Igen. — ö is? — Iván nagyot nyelt, és hazudott. — Igen. — Mindenki maga tudja, mit tesz, fiam. — Több szó nem esett köztük erről. Csak egyszer még. Amikor az orvos megengedte Ivánnak, hogy az utcára menjen, másnap összecsomagolt mindent, és visszament Pestre. A lépcsőnél kiáltotta utána Bodákné. — öt pedig csókolom, add át neki. 106