Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

93 SILLÓ JÚLIA Ez volt a csehországi házunk Este van már, késő este, már mindenki nyugalomba', Most hurcolták a magyarokat a siralomba. Kilenc trózsák (szalmazsák), bútornak ez is elég. Mert a szegény ember az maradjon mindig cseléd. Duruzsol a tej a kondérban, víg nótát fütyül. Bolhák táncolnak a trózsákon körös-körül. Ó, de szörnyű érzés ez a szegény cselédnek. Hiszen az urak mindig fölöttünk Ítélnek. Egy kés hevert a földön a sarokban. Gyilkolni csábít a hegye! Kapd fel, súgja csöndesen, az uraknak rohanj vele! 58 DUBA LAJOS Májusi mező Szomorúan nézem a természet világát, A sok zöldellő fa gyönyörüszép ágát. Minden rendjén megy a régi szerint, Csak a szegény nép hullatja könnyeit. Künn a mezőn a szép zöldellő határ, Levegőben a sok víg, éneklő madár. Az erdőben örömmel jár minden állat. Csak a müveit ember szivét öli bánat. Nem tudja azt senki, ml ennek az oka, Hogy éppen az ember olyan ostoba. Nem érti meg egymást, nincs szeretet benne, Ezért van mindenkinek szeme könnyel tele. 83