Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

onnét egy nyúl ki nem szökhetett volna. Mert állítólag a komisszár azt mondta, hogy ott minden házban gépfegyver van. Pista eleget szaladgált akkor Pozsonyba. A Magyar Bizottságon adtak is neki írást, amivel a hazatérését engedélyezték. De nem adták, vagyis a szlovák áttelepítési irodán nem hagyták Jóvá és csak azért nem engedték át, vagyis nem engedélyezték, mert hogy a magyarok nem engedik át onnét az áttelepülőket. Azt mondták, intézzük el itt, Csehországban. Itt már szintén Járt utána a Pista, itt felvették és elküldték Prágába a minisztériumba. Nem tudom, majd hogy sikerül, hogy visszamehessünk. Itt még haláluk után sem jó az embereknek. A legtöbbet betegen hozták el, azt mondták, még nem haldoklik és az úton klbüja. Képzelheted, mennyit fagyoskodtunk az úton. G rétinek is megfagyott az egyik lábaujja, a Pistának is a lábal fagyosak. És sok számtalan ilyen eset van, voltak olyan vagonok, amelyikekben majdhogy meg nem fagytak. Mert nagyok soknak sem a kályhát, sem a sparheltját nem hagyták elhozni, attól függött, milyen csendőr volt a rakodásnál. A Mayer Jenó kislánya is beteg volt, folyott a füle, szóval sebes volt és muszáj volt neki eljönni a beteg gyerekekkel, mert a másik sem volt egészséges. Szegény gyerek, a nagyobbik olyan szerencsétlen lett, mert agyon fázott az is a vagonban, hogy kórházba kellett vinni. Úgy elrontották szegény gyereket, hogy már egyik kezét, másikról három ujját és az egyik lábát le akarták vágni. Úgy el voltak keseredve a szülei, Prágába akarták vinni kórházba, de az orvos azt mondta, a saját felelősségére elviheti, mert útközben meghalhat és még meg is büntetnék, így szegény, kénytelen volt belenyugodni. Nem tudom, mi van vele tovább, mert nem lehet hozzájuk menni Ilyen rossz útban, vagyis 10 km-re vannak tőlünk gyalog. Szóval itt csak mindenki sír és panaszkodik, itt nem látsz víg arcot. Mindenki csak vágyik vissza a hazájába. Mert az a készlet is, amit hoztunk magunkkal, h^mar kifogy és abból a csekély fizetésből, amit még ki sem fizettek (mert nem akarnak a gazdák fizetni!), abból éhen hal itt a nép. És hiába mennek akárhová panaszra, sehol meg sem hallgatják az embereket. Nem is tudom megérteni, hogy tűrhetik Magyarországon, hogy a testvéreikkel ilyen csúnyán elbánjanak. Hogy annyira gyengék, hogy nem tudnak a magyar nép védelmére kelni. Ki segít a magyaron, ha a magyar nem segít, ellenségeinktől jót nem várhatunk. Mivel 73