Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

10 SZÓKÉ ISTVÁN Évforduló Ma tizenkét hónapja éppen, hogy világra jött a kisfiam. De bezzeg anyja méhében reked, ha sejti, hogy Itt kinn mi van!... 11 FORGÁCH GÉZA Válaszúton a magyar apák és a szlovák anyák fial Košice (rendőrségi jogházi, 1946. szeptember 28. Amikor reszlovakizációról, lakosságcseréről és kitelepítésről, illetőleg áttelepítésről van szó, ehhez nekünk, Szlovákia őslakos fiainak és leányainak — azoknak is, akiket magyar édesatyával és szlovák édesanyával áldott meg a jó Isten — van hozzászólásunk. Ezekben az Időszerű, sorsdöntő kérdésekben mi vagyunk legközelebb érdekelve. Tőlünk szokták mostanában úton-útfélen kérdezni, hogy miért nem szakítunk magyar múltunkkal, miért nem Jeletkezünk szlovákoknak. Erre egy kirívó példával válaszolok. Főiskolás okmányaim között van egy jogszigorlati bizonyítvány. Ezen az 1921-ben kiállított bizonyítványon a hírhedt emlékű dr. Tuka professzor ezzel az aláírással szerepelt: „Dr. Tu ka Béla." Ugyanez az úr egy év múlva, 1922-ben már „fajtiszta" szlovák „Vojtech Tuka"-ként tűnik fel a közélet színterén. Mi, szlovák anyák és magyar apák fiai, mélységesen meg vagyunk arról győződve, hogy ilyen gyönge jellemű, a konjunktúra szerint köpönyegforgató szlovákokra a szlovák nemzetnek igazán nincs . 'iüksége. Nézetünk szerint csak gyöngejellemü lehet az az értelmiségi egyén, aki — miután évtizedeken át, esetleg egy élet háromnegyed részén keresztül magyarnak vallotta magát, fenékig kiélvezve a magyar kultúra eddigi előnyeit — most, amikor a 20