Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

ja, hogy Érsekújvárból, jobban meglepődik, mint mi a magyar beszéden. Elmondja, hogy évekig élt városunkban, a dohánygyárnak volt tisztviselője. Kedvesen gondol vissza az ott eltöltött időre, egy-két ismerősének a nevét is megemlíti, akikhez baráti kapcsolatok fűzték A szlovákokra haragszik— folytatja beszédét —, mert 938-ban, amikor el kellett hagynia Szlovákiát, mindenéből kifosztották, még a jegygyűrűjét is lehúzták az ujjáról. Azzal válik el tőlünk, hogy ha hazamegyünk, bottal vetjük agyon a Hlinka-gárdistákat. A Játszótérről rövidesen a város szélén fekvő postásüdülőbe kerülünk. A fenyőtörzsekböl összerótt épület Jelenleg üres, mi leszünk egyedüli lakói. Az erdő alján fekvő üdülőt szép park veszi körül, szomszédságában az erdész háza áll. Pár lépcsőn bejutunk az épületbe. Belül a gerendák simáira faragottak, az egyszerű vaságyak csak megvetésre várnak. Az ágyak láb felőli részén hosszú asztalok, körülöttük székek sorakoznak. Végre egy olyan hely, ahol kipihenhetjük magunkat. Csomagjainkat letéve ki leül, ki ágyra dől, majd asztalra kerül a megmaradt eleség — már akinek maradt. Ágh Lajos szomszédom ezzel is Jól felszerelte magát. Omlós diós-mákos kaláccsal kínálja közeli szomszédjait. A nincstelenekről gondoskodnak a bővelkedő sorstársak. Milevskoban már nincs katonai felügyelet. A fürge cigányok élnek a mozgási szabadság lehetőségével, bejárják a várost, s egyikük találkozik egy régi katonatársával, akinek elmondja, hogy mi Járatbein van Milevskoban. Az illető tagja a helyi tanácsnak és a prágai nemzeti tanácsnak is, és megígéri neki, hogy hazajuttatja a társaságot. Visszatérve zenészeink örömmel újságolják a hírt. Elhurcolásunk óta ez az első nap, hogy cipőnket, felsőruhánkat levethetjük és ágyban aludhatunk. A remény, hogy hazamehetünk, nem űzi el szemünkről az álmot, s ahogy lefekszünk, elcsendesedik körülöttünk a világ. 1945. okt. 29., vasárnap A Jó levegőjű, csendes helyen nyugodtan aludtam, s pihenten ébredek. Most már ahhoz is van kedvem, hogy körülnézzek a környéken. A park zöld gyepét az éjszaka belepte a dér, s hamvas színével hozzásimul az előttem álló fenyők ezüstjéhez. A park szélén az erdő sötétlik. A levegő balzsamillatú, a sok füst után 16