Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

vádlott meg szólóiból s az írói levele (zése) k túlsúlyba kerülése helyett ls arra ügyeltünk, hogy a levélírók lehetőleg a csehszlovákiai magyar társadalom legszélesebb rétegeit képviseljék, a Fábry Zoltán nemrég előkerült naplójából kiszakított szemelvények közléséről pedig — jóllehet ismerjük és az életmű szempontjából ls igen jelentősnek tartjuk azt — az Üresjáratok várhatóan közeli megjelenése miatt mondtunk le. .Nem vagyok én költő, nem arra születtem / ezt a pár sort a keserűség s a bánat hozta ki belőlem" — olvasható szerényen a parasztköltőnek bátran nevezhető Duba Lajos egyik versében. Vagy, ahogyan egy másik szerzőnk írta a verse mellé az ÚJ Otthonnak küldött kísérőlevelében: .leírtam, hogy könnyítsék magamon." Irodalmi, művészi szempontból kötetünk egyetlen írása sem hibátlan alkotás. De, ismételjük, egy-két kivételtől eltekintve, nem is irodalmi műnek készültek azok. Mi az önmagukon túlmutató értékeket igyekeztünk meglátni/megkeresni bennük. Ezeknek az írásoknak túlnyomó része azt a célt szolgálta, hogy szerzóik szenvedésüket kínjaikat kimondva enyhítsék azokat, negyvenöt év távlatából is bizonyítva az írott szó döbbenetes erejét azon körülmények között, melyekben Istenen kívül a lélek egyetlen menekvése és mentsvára a nyelv, s a benne lakozó megtartó szellemi és erkölcsi erő volt. A válogatásunkban szereplő szövegek kisebbik része már megjelent nyomtatásban, nagyobbik részét azonban ml közöljük először. Ebből következik — s persze abból is, hogy azokat a legkülönbözőbb műveltségű, sokszor magával az írással, betúismerettel ls küszködő emberek írták —, hogy írásmódjukat tekintve ahány, annyiféle. Éppen ezért elkerülhetetlen volt, hogy szövegeinket — a könnyebb és folyamatosabb olvashatóság kedvéért — med helyesírással közöljük, fóleg ami az egybeírást-különírást,, betümódosulásokat, a hosszú magán- és mássalhangzók használatát stb. Illeti. Egységesítettük és modernizáltuk a központozást is (csupán egy-két versben tartottuk tiszteletben a szerző ettől eltérő akaratát); a sokszor fonetikusan szereplő cseh és szlovák személy- és helységnevek esetében a szabályos alakot használjuk, s ugyancsak az érthetőséget és értelmezhetőséget tartva szem elótt, megváltoztattuk egy-két mondat eredeti tagolását is. A felsoroltakon kívül minden egyebet érintetlenül hagytunk. 147