Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

hatók K rammer Jenő, Jócsik Lajos, Gőmöry János és mások írásaí ls. Hangot adott ugyanekkor a lap az Igazából csak az 1948 utáni új helyzetben aktivizálódó Írástudóknak: maga Fábry Zoltán ls szerepelt példának okáért az ÚJ Otthonban — s erről megint csak nem esett szó eddigi —, s itt tette közzé A vádlott megszólal egy részletét (I). De pályakezdők első vers- és novellakísérleteinek is teret adott a hetilap, melyek színvonalukat tekintve semmivel sem maradtak alul a későbbi Új Szó ilyen Jellegú publikációinál: novellák, riportok, publicisztikai eszmefúttatások alatt többször olvasható e helyen példának okáért a .harmadvirágzás" egyik legjelesebb műfordítójának, Hubík Istvánnak (!) a neve is. Kultúraszervező és -teremtő funkcióját tekintve elmarad ugyan az ÚJ Otthon mögött, ám a Csehországba deportált magyarok tájékoztatása, önazonosságtudatának ébrentartása és érdekeinek védelme, érvényesítése szempontjából az ÚJ Otthonéinál semmivel sem könnyebb feladatok Jutottak az 1948. Július 28-a és 1949. április 10-e között Prágában megjelent Jó Barátnak is. A Jó Barátról mindezidáig alig, ám e ritka esetekben is csupán meglehetősen sommás értékelések láttak napvilágot A második világháború utáni csehszlovákiai magyar sajtó története egyöntetű vélekedés szerint — talán Fábry nyomán — a Jó Barátnál négy és fél hónappal később Induló Új Szó első számának megjelenésétől számítódik Feloldatlanul hagyva azt a minden bizonnyal feloldhatatlan ellentmondást, miszerint ezáltal egy korszak sajtójának indulása nem annak első, hanem csupán második (harmadik?) sajtótermékének megjelenésének Idejére tevődik. Ettől az ellentmondástól terhes Balálzs Béla pármondatos értékelése is, noha ő még valamivel kíméletesebb hangot üt meg a Jó Baráttal kapcsolatban, mint Fónod Zoltán, aki minden tétovázás nélkül kijelenti, hogy .teljességgel lehetetlen a Jó Barátot holmi »emberbaráti« szempontokkal sajtóhagyománnyá avatni, hiszen az olvasók elemi Igényeit a tájékoztatás, véleményformálás lehetőségeit (sic!) sem elégítette ki", s szerinte .egyetlen célja volt, hogy a Cseh- és Morvaországba kitelepített (sic!) magyarokkal elfogadtassa az »új otthont«, esetleg segítsen a szétszórt családok, hozzátartozók fe 1 ku tatásában". Ha igaz ls — ám akkor is csak hellyel-közzel — ez a minősítés a Jó Barát kezdeti időszakára, egészében véve alig igaz belőle valami: kül- és belpolitikai híreit, beszámolóit, kommentárjait tekintve a kor szintjén és 143