Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949
Zoltánnak Is —, fürdőbeutalók, túzifakiutalások, s még elképzelhetetlen, ml mindenféle bonyolításán keresztül egészen a különböző rendű s rangú rászorulóknak nyújtott lelki vigaszig mindenre volt gondja; 3) végül annak a széleskörű diplomáciai és politikai érdekképviseleti tevékenységnek sem sok páija akad a csehszlovákiai magyarság hét évtizedes történetében, mely az ő nevéhez fűződik a szóban forgó három-négy esztendő alatt. Megmaradtak, ám mindmáig ismeretlenek a jogfosztott, deportálásra, kitelepítésre, elszlovákosításra, felszámolásra ítélt csehszlovákiai magyarok érdekében a korabeli szlovák és magyar politikai élet vezetőihez — Gustáv Husákhoz, Laco Novomeskyhez, Nagy Ferenchez, Szakasits Árpádhoz — írt levelei, az ugyanilyen célt szolgáló tárgyalásairól szóló feljegyzései stb. E helyen csupán az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy 1945. szeptember 14-e és 18-a közötti budapesti útján mintegy harminc politikust és közéleti tényezőt keresett meg — többek közt Gyöngyösi János külügyminisztert, Teleki Géza kultuszminisztert, Tildy Zoltán kisgazdapárti elnököt, Ortutay Gyulát, a Rádió elnökét, Kovács Imrét, a Nemzeti Parasztpárt főtitkárát, Révay Istvánt, a Teleki Intézet igazgatóját, Arthur C. Whitney-t, a királyi angol követ attaséját, továbbá Jócsik Lajost, Boldizsár Ivánt, Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát, Sík Sándort stb. — a csehszlovákiai magyarság ügyében. A folyamatosságot, az első (1918 és 1938 közötti) korszakból a másodikba, továbbá 1938 és 1945 közötti másodikból a harmadikba történő átmenetet tehát, .a józanságot képviselve egy részeg korban", ő, és elsődlegesen ő jelenti a csehszlovákiai magyar Irodalomban. Fábry Zoltán még 1964-ben is azt írta róla, hogy „Szalatnaí — noha 1948 óta Budapesten él — annyira tartozéka ma is a szlovákiai magyar irodalomnak, hogy szinte érthetetlen: lapjaink miért nem vettek tudomást" születésének hatvanadik évfordulójáról, s azóta is — tehetjük hozzá mi — miért mennek el közömbősen mind a csehszlovákiai magyar irodalom, írásbeliség, mind a kisebbségi öntudat szempontjából is páratlan Jelentőségű életműve mellett. S a folytonosságot képviseli még akkor is, ha 1948 után és az ötvenes években e képviselet e folytonosság elismerése és elfogadása az ekkoriban színre lépő csehszlovákiai 141