Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Kues era Lajos feleségének feljegyzése 1045. okt. 25.. délután (csütörtök) Becsukódott az előszoba ajtaja s mamuska (anyósom) sietős léptekkel vitte az ebédet férjemnek, hogy mielőbb egy kis meleg ételhez jusson. Kíváncsi várakozásba helyezkedtünk sógornőmmel, no meg a három gyermekemmel, milyen hírt hoz vajon édesapjukról. A negyedik, 1 napos lévén, nem érzékelhette a körülötte zajló eseményeket, békésen aludt. Egyszerre azonban csengetés, ajtónyitás, majd zavaros hangok szüródése az előszobából. Ugyan mi történt? Sógornőm ront be a szobába: „Mamuska visszajött, visszahozta az ebédet." „De miért? — kérdeztem, mielőtt folytatta volna mondanivalóját: „Viszik az uradat!" „Viszik? Hová, miért, mi történt?" „Nem tudunk semmit, csak terelik őket az állomás felé, mint a zsidókat, az út közepén, mellettük fegyveres örök, a Járdám hozzátartozók s a meglepett kíváncsiak kísérete." Döbbenet! Első pillanatokban föl sem tudtam fogni az egészet. Mi történik itt? Kik, miért, milyen utasítások alapján bánnak így emberekkel? Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Kitört belőlem a sírás, a jajveszékelés! Kínzott továbbá ágyhoz kötött tehetetlenségem, úgy éreztem, ha most fölkelhetnék, biztosan megakadályoznám, hogy elvigyék a férjemet. Sógornőm, anyósom gyorsan öltöztették a gyerekeket, hogy apjuk után vigyék. Közben kapkodás, sírás-rívás, szaladgálás, tele az egész lakás a hangzavarral, majd hirtelen ajtócsapód ás és — csend, halálos csend, s én ott maradtam, tehetetlenül várva, várakozva, együtt Jönnek-e vissza? 7 Kucsera Lajos naplójának folytatása ...Már szürkülni kezd, amikor szerelvényünk elindul, és sötét este lesz, amikor Nagyszombatba érkezik. Itt nagyon sokáig várakozunk. így van ez a nagyobb állomásokon, vasúti csomópontokon, utat kell adni a menetrend szerint közlekedő vonatoknak. Nagyszombat után Břeclav, majd Brünn következik. A Jakab-templom 13