Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

szönhetó, hiszen — ma még ugyancsak kevésbé ismert tény, hogy Esterházy számos zsidót mentett meg a pusztulástól épp Budapest felé biztosítva számukra a menekülés útját. Itt csupán a pozsonyi cseh ügyvéd, Karel Koch véleményét idézzük ezzel kapcsolatosan: .Esterházy a volt szlovák parlament legdemokratikusabban gondolkodó tagja volt, és a szlovákiai zsidóság több vezetője, köztük jómagam is az ő személyes bátorságának köszönhetjük életünket. Különben is amíg a Hlinka-gárdisták szabadon járhatnak, sőt fülük botját sem mozgatják az elrablott zsidó holmik ügyében, egyáltalán nem méltányos, hogy egy nemzetiséget általánosságban ítéljünk el." A közelmúltban megtaláltuk annak a nevezetes levélnek az eredetíjét, melyben Fábry Zoltán Szalatnai Rezsőnek címezve Esterházy János halálos ítéletének hírére reagált, s melyből mindezidáig csupán egyetlen részletet ismerhettünk Szalatnai Rezsó Esterházy János halálos ítéletéről beszámoló Magyar Nemzet-beli cikkéből. J\z áldozatok újra mi vagyunk — írta ebben a levelében Fábry —, mert Esterházy személyében az egész szlovenszkói magyarságot ítélték el: a kötelet mindannyiunk nyakába dobták. ...mi Esterházy személyén át újra elmarasztaltattunk a leghazugabb fasizmus vádjával. Számunkra nincs és nem lehet grácia: mi ab ovo bűnösök vagyunk. Mi vagyunk a bűnbak, amely a nagyobb szlovák bűnöket hatálytalaníthatja. Esterházyt el kellett ítélni, mert a szlovenszkói magyarságot ki kell semmizni: bűnössé kell avatni, hogy az elkövetett és elkövetendő igazságtalanságok igazolást kapjanak." Esterházy János végül ls 1957-ben halt mártírhalált börtönében. (Életpályáját a Regio 2. számában megjelent tanulmányában Molnár Imre vázolja fel.) A Magyar Párt vezetőivel együtt még kb. 30.000 magyart hurcoltak túlnyomórészt Kelet- és Közép-Szlovákia magyarlakta vidékeiről a „Gulag" munkatáboraiba, akik közt nem kis számban lányok és asszonyok is voltak. Az elhurcoltak hazatérésének időpontja — ha egyáltalán sor kerülhetett rá — esetenként az ötvenes évek közepéig is elhúzódott, hisz Csehszlovákia megtagadta a befogadásukat. Az 1945 után zajló események tragikus sodrása újabb és újabb menekülthullámokat késztetett Szlovákia elhagyására. Az 1945/88. számú elnöki rendelet a férfiak esetében 16—55 év, a nők esetében 18—45 év között általános munkakötelezettséget írt elő, melynek értelmében 1945 őszétől kezdve a magyar lakosságot 127