Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

területéről való örökös kitiltásukat Is. AIX. fejezet konrétan beszél a háborús búnösök részére felállítandó rendkívüli bíróságokról és internálótáborokról. A következő fejezetek a vagyonelkobzás, a földkisajátítás, az iskolák beszüntetésének, valamint a kisebbségi politikai Intézmények betiltásának eddigi szórványos gyakorlatát emelik kormányprogram-szintre. Nagyfokú torzítást Jelent az események és a felsorolt rendeletek mögött csupán a Beneš elnök nevével fémjelzett elnöki rendeleteket látni, ahogy azt a husáki konszolidáció „hivatalos" történészei igyekeztek beállítani, s ahogy „érveik" kritikátlan átvételével tette ugyanezt a csehszlovákiai magyar írástudók egy része is. E rendeletek ugyanis csupán részét, illetve summázatát képezték annak a nagyfokú magyarellenességnek, amelyet a hivatalos politika vezetői — köztúk a kommunista párt fő hangadói is — igyekeztek a társadalom minden rétegére átültetni. Az adminisztratív úton született rendelkezések gyakorlati következményeként a felszabadító harcok menetével párhuzamosan a csehszlovákiai magyarság megtapasztalhatta, hogy ellene milyen mindent átfogó hadjárat folyik. A népbírósági ítéletek számánál is nagyobb azoknak a száma, akiket háborús bűnösként kezelve részesítettek könyörtelen bánásmódban. A városi lakosság értelmiségének zömét internálótáborokba gyűjtötték: így internálták például szinte egyik napról a másikra Pozsony magyar lakosságéinak túlnyomó részét (kb. 26 ezer embert), a Nemzetközi Vöröskereszt által is kifogásolt, a mindennapi életfeltételeket sem biztosító patrongyári és ligetfalusi táborba 1945. május 5-én. Az internáltak Jórészt csak egy kis kézipoggyászt vihettek magukkal. Ezen kívül magyarokat szállítottak még a dunaszerdahelyi, pozsonyszentgyörgyi, korponai, Ipolyság melletti, bodrogközi, párkányi, érsekújvári, komáromi, késmárki, szeredi, Štubňai, kralovany-i internálótáborokba. A korabeli sajtó hasonló céllal működő intemálótáborokat emleget még Eperjes, Vranov, Nováky és Vyhno mellett. Ezzel párhuzamosan ezrével utasították ki az országból azokat a családokat, akik 1938 után költöztek erre a területre. A kényszerkiköltöztetést az 1936-ban hozott 13l-es számú törvény 33.§-a alapján hajtották végre, mely törvény a köztársaság fennmaradásának biztosítása érdekében tartja szűkségesnek a hasonló intézkedéseket. A szlovák rendőrség közreműködésével tartóztatták le az egykori Magyar Párt azon vezetőit, akiknek nem sikerült időben 125