Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

emelnek szót. Sót, ügy érezzük, a magyar kormány sem tesz meg mindent, amit elvárnánk. Kérjük, közölje, ez nagyon fáj nekünk. Lassan templomainkban sem szólhatunk már magyarul, dicséretére a csehszlovák demokráciának, amellyel a Jóbanlét szükségességét egyoldalúan a magyar hivatalos élet hangsúlyozza. Röpke pillanatok után határ választ el bennünket. A mi szeretetünk, hálánk és megbecsülésünk kíséri útján. Új miliőben, új élet kezdésére, további munkásságára családjával együtt Isten áldását kérjük. Tiszteletteljes szeretettel: Patonyszél, Körös István 1948. évi Június hó 2-án (és még további 48 aláírás). 94 Szőke István levele barátjához Pozsony, 948. aug. 25. Kedves László! A mai nappal elhatároztam — végleg —, hogy települök. Részletek egyelőre nincsenek valószínűleg szombaton megyek Pestre. Napokon belül magyar lap Jelenik meg Pozsonyban. Lörincz Gyula (Ottó festő-ismerőse) fogja szerkeszteni. Elhelyezkednék a lapnál, de — települők. Kiestem mindenből. Már kíváncsi sem vagyok. Jó munkát kíván Pista. 95 Szőke István levele barátjához (Részlet) Szigetvár, 1948. XII. 28. Nehezen mozdulok az íráshoz, pedig Neked mindig szívesen írok. Talán az az oka, hogy érzem az írott szó esetlenségét, legigazibb 115