Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Versbe szedve tolmácsolta egy névtelen magyar 1948. év tavaszán. 88 Emlékvers m hazájából kiüldözött magyaroknak 1 Elmúlott a népek öldöklő csatája Békés nyugodt élet volt mindnyájunk vágya A romok helyére újat építettünk De sajnos csalódás lett az osztályrészünk. Egy szomorú reggel csendőr és katona Nagy teherautó Jött hozzánk berohanva Kihirdették ránk a végitéletet Amiért magyar vagy innen el kell menned. 2 Sirás könnyhullatás a magyarok sorsa Elvész a Felvidék ha nem fordul Jóra Szétszórnak bennünket mint hulló levelet Kit erre kit arra kergetnek a szelek. Kiüldözött testvér tudom fáj a szived Hogy itt kell szenvedned messze idegenbe' Fáj a szülőfalud kedves szép emléke Hol ringott mindnyájunk gyermeki bölcsője Kedves édesanyám kedves édesapám Sóhaja száll hozzád lágy esti szél szárnyán Szeretteink sirján kéknefelejcs virul Elhalt kedvesünk a sírban megfordul. 3 Nem pihennek ók se sajnálják sorsodat Nem ápolja senki az ó slrhaníjukat Magyar hadifogoly nagy Oroszországba' Vágyakozik régen szülőfalujába És ha egyszer Isten bölcs vezérlő keze Hazasegíti majd reményekkel tele 107