Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

vett itt bennünket körül. S mégis, minden nyomorúságunk, megpróbáltatásaink közepette örültünk, hogy ismét födél alá Jutottunk. örültünk a szerény parasztháznak, ahol fejünket a sok Izgalom, gyötrődés után nyugalomra hajthattuk. Mint a fészkéből kizavart madár, húzódtunk meg új otthonunkban. Végre volt már fix pont, amibe a körülöttünk örvénylő habok ellenére belekapaszkodhattunk. Volt már új otthonunk! [...] 81 CSULÁK MIHÁLY Összejöttünk mind a hárman És összejöttünk mind a hárman, Pedig futottunk hárman négyfelé. Mikor egyszerre idegenek lettünk Kis városunkban. Szivünk sajgott belé. De menni kellett s mentünk, merre láttunk, Ahonnét intett egy kicsiny remény, Most itt vagyunk, egymás sorsába látunk. Biztatjuk egymást: a sors ugyan kemény, De azt, ki bátor, nem tipoija el. Fájdalmunk éget, de ajkunk mindig néma, Tudjuk, sorsáért mindenki felel. Halkan beszélünk: kis városunk a téma. Óh! hogy szerettük minden porszemét. Pedig valljuk be, bőven volt belőle. Minden Ids házát, minden kis kövét, Szinte naponként álmodunk felőle. Idézzük minden kicsi utca arcát, Mit hetyke kedvvel ezerszer bejártunk, A fűzfákkal körülvett Nyitra partját, Hol esténként egy barna lányra vártunk. 100