Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Végre értsünk szót

Végre értsünk szót Országszerte nagy vita folyik a nemzetiségi jogokról, egyesek azonban azt sem tudják, hogy országunk nemzeti kisebbségeinek jogait egykor az alkotmány védte, mások viszont nem ismerik a kisebbségi jogok megszüntetésének idejét és módját. Ezért nehéz helyesen megítélni, hogy az államjogi rendezésre tett javaslatok elégségesek lesznek-e az eddigi deformációk megszüntetésére, s a nemzetek és a nemzetiségek tényleges egyenjogúságának megvalósítására. A demokratizálódási folyamat során sokféle nézet és vélemény látott napvilágot. Az ebből keletkezett zűrzavarból azonban csak a helyes tájékozódás és a tények tárgyilagos ismerete jelenthet kiutat. A legérzékenyebb pont ma is a kisebbségi jogok és az államnyelv kérdése. Vegyük hát szemügyre mind a kettőt. A KISEBBSÉGI JOGOK TÖRTÉNELMI TÁVLATBÓL Az 1920. évi alkotmánylevél VI. fejezete biztosítja a nemzeti, a vallásfelekezeti és a faji kisebbségek védelmét. E szerint a Csehszlovák Köztársaság állampolgárai a törvény előtt fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül egyenlők voltak, s ugyanazon polgári és politikai jogokat élvezték. A kereskedelmi és a magánérintkezésben, a vallást érintő ügyekben, a sajtóban és a nyilvános népgyűléseken bármilyen nyelvet szabadon használhattak. Azokban a helységekben, amelyekben a cseh és a szlovák nyelvtől eltérő nyelvű csehszlovák állampolgárok jelentékeny hányada élt, e polgárok gyermekei számára biztosított volt az anyanyelvi oktatás. Az említett alkotmánylevél 134. (tehát utolsó) §-nak rendelkezése megtiltotta az erőszakos elnemzetietlenítést. Megsértését a törvény bűncselekménynek minősíthette. Megjegyzem, hogy ez az alkotmánylevél formálisan csak az 1948. évi május 9-i 150. számú alkotmánytörvény 173. §-a szerint vesztette el hatályát, mégpedig 1948. június 9-én. 103