Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Az ártatlanok védelmében

dekrétum értelmében határozatot készítettek, s azt a járási munkahivatalok főnökei aláírásával kikézbesítették 9610 családfőnek. Önként csak 2154 magyar család költözött Csehország egy-egy majorjába, hogy elszegődjön mezőgazdasági cselédnek. A többi 41 640 magyart a tél leghidegebb napjain rakták katonai segédlettel marhavagonokba, és szállították el a történelmi országrészekbe. Ezzel azonban még nem fejeződött be a tragédiájuk. Amit nem koboztak el tőlük a hatóság emberei, azt ismeretlen fosztogatók hurcolták szét. Sokan még hosszú évek múltán is csak nagy nehezen térhettek vissza elhagyott otthonukba. Ügy bántak velük, mint háborús bűnösökkel, pedig többségük egyszerű munkás vagy kisparaszt volt. Bűnösségüket semmiféle bírósági vagy közigazgatási szerv nem állapította meg, „munkaerő-toborzás" címén mégis elhurcolták és piacra vitték őket, mint a rabszolgákat. Toborzás volt hát ez? Nevezzük nevén a gyereket. Kényszerkitelepítés. S akiket ennyi szenvedés és meghurcoltatás sem tört meg, azok a munkásosztály uralomra jutása után az 1948. évi 245. számú törvény szerint végre megkaphatták az állampolgárságot. Ám e törvény 1. §-ának bekezdése „gondoskodott róla", hogy kb. 300 személy még ennek se örülhessen. Névsorukat a Belügyminisztérium 1948. december 16-án kelt 190/1948 prez. számú körlevél kíséretében juttatta el a járásokba. Mondanom sem kell, hogy ebbe a jegyzékbe is számos ártatlan magyar került be, akik még tíz év múlva is csak tartózkodási engedéllyel lakhattak az ország területén, és vállalhattak munkát. S hogy a jogfosztottság teljes legyen, bezártak minden magyar nyelvű iskolát, bár az SZNT 1944. évi szeptember 6-án kiadott rendelete értelmében az 1938. november 6-ig megalakult elemi népiskolákat meg lehetett volna hagyni. A magyar tanítókat szélnek eresztették, s így a magyar gyermekeket fél évtizeden át még annak a lehetőségétől is megfosztották, hogy anyanyelvükön sajátítsák el a betűvetés tudományát. Ezek rideg tények. De tények megannyi tragédiával. Az elmúlt két évtized alatt számtalanszor tettük fel magunknak a kérdést: mit követtünk el, hogy néhány politikus bűnéért a kisemberek százezreinek kellett teljes jogfosztottságban bűnhődniük? 92