Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig
Alkotmányunk és a magyar kisebbség
hirdetése óta a legtöbb feladatot az oktatás és a kultúra terén kellett volna megvalósítani. Az SZNT valóban minden tőle telhetőt megtett a magyarlakta vidékek gazdasági fellendítése érdekében? Kétségtelenül épültek gyárak, és létesültek vállalatok. De gondoljunk csak a csallóközi árvízre. Az illetékesek csupán azokban a tragikus napokban döbbentek rá, hogy a magyarlakta területeken az ipari üzemek száma még mindig nagyon csekély. Emiatt kénytelenek az emberek ma is elhagyni otthonukat, hogy az ország valamelyik sarkában, lakóhelyüktől távol vállaljanak munkát. Itt az iparfejlesztés üteme sem áll arányban az ország többi részén tapasztaltakkal. Egyes szövetkezeti elnökök pedig csak azért nem szorgalmazzák a mezőgazdasági termelés gépesítését, mert anélkül több családnak tudnak kenyeret biztosítani. Az is tagadhatatlan tény, hogy nincs kellőképpen biztosítva a magyar ipari tanulók anyanyelvükön való képzése. Ez idő szerint nincs szerv, amely képviselné a nemzetiségek érdekeit. Viszont nem kétséges, hogy országos viszonylatban csak az alkotmány biztosíthatja a nemzetiségek létét és jogi helyzetét a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, s ezért nem elégséges csupán az SZNT törvénye, mert az alkotmányos megoldás a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezekre a körülményekre való tekintettel javasolom, hogy az alkotmány különálló fejezetben foglalkozzék a nemzetiségek jogaival és kötelességeivel. Az sem vitatható, hogy a nyelvhasználatot is országos viszonylatban kell rendezni, s így ez is a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik. Az alkotmánymódosítás tehát elkerülhetetlen, csak nem azon az alapon, amint azt az SZNT nyilatkozata tartalmazza. A nemzetiségi kérdés megoldásáról a múltban mind a sajtóban és a rádióban, mind az államhatalmi szervek ülésein általában nagyon kevés szó esett. Az emberek a múlt keserű tapasztalatai miatt fásult hallgatásba burkolóztak. Ennek hatása érezhető volt a városi és a járási konferenciákon is. Kevés magyar kért szót, s még kevesebb kapott. Nem hallgathatom el a galántai esetet. A Csemadok járási titkára csak 5—6 percre kért szót, hogy feleljen a Csemadok-ot érintő felszólalásokra. Az engedélyt azonban 85
