Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Alkotmányunk és a magyar kisebbség

nyában új törvényszerűségek kezdtek érvényesülni, mégpedig két objektívan ható világirányzat. Az egyik a nemzetek közeledését és összefogását, a másik a nemzeti élet kibontakozását igyekszik előmozdítani. Az is ismeretes már, hogy az eddigi aszimmetrikus modell nem vált be, de nemcsak azért, mert nem vette figyelembe a két „egyenjogú nemzet" államjogi viszonyát, hanem azért sem, mert a nemzetiségek viszonyának rendezését is figyelmen kívül hagyta. Ha pedig a nemzetiségek valóban egyenjogúak, amint ezt lépten-nyomon hangoztatják, akkor elkerülhetetlen és szükségszerű, hogy a szocialista nemzetköziség szellemében módosítani kell az alkotmány 1. cikkelyének 2. pontját is. Ennek a társadalmi rendről szóló fontos cikkelynek a jövőben feltétlenül tartalmaznia kell azt az alapelvet, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a két egyenjogú testvérnemzet mellett a nemzetiségek is — velük egy szinten — egyenjogúak. A nyilatkozat további hiányossága, hogy meg sem említi a nemzetiségek saját önigazgatási szervei megalakításának lehetőségét. Nézetem szerint ezt az alkotmányban kell biztosítani, mert az ilyen sarkalatos ügyek megoldását még a legnagyobb jóindulat mellett sem lehet csupán az SZNT hatáskörébe utalni. Élő tanúi vagyunk annak, hogy a javaslathoz hasonló rendelkezést eddig már két alkotmánytörvény is tartalmazott, de a megvalósítás terén mindmáig vajmi kevés történt. Nézzük meg közelebbi megvilágításban is, hogy az SZNT és annak szervei milyen intézkedéseket tettek eddig a magyar nemzetiségű állampolgárok életkörülményeinek általános javítása érdekében, s elemezzük azt is, hogy maga az állam hogyan biztosította az alkotmány 25. cikkelye alapján a magyar nemzetiségű állampolgárok anyanyelvi oktatásának és kulturális fejlődésének lehetőségeit és eszközeit. Elsősorban vessünk egy pillantást a kulturális életre. Ma csak egyetlenegy engedélyezett magyar kulturális szövetség létezik, a Csemadok. Az oktatásügy terén pedig az alapfokú iskolákon és néhány középiskolán, no meg a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán kívül nincs egyéb említésre méltó iskolaügyi intézmény. Az alkotmány idézett rendelkezései miért várnak még ma is a következetesebb megvalósításra? Hisz az 1956. évi 33. számú alkotmány törvény ki84