Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A történelem vihara - A lakosságcsere

hogy minden szlovák vagy cseh nemzetiségű magyar állampolgár jelentkezhessék áttelepülésre, de a csehszlovák fél fenntartja magának a jogot, hogy ő bírálja el, kinek a jelentkezését fogadja el, vagyis kinek az áttelepülésével ért egyet, s az áttelepülni szándékozók közül kiket fogad be Csehszlovákiába. De az Egyezmény egyoldalúságáról tanúskodik az V. cikkely is, amely szerint ugyancsak a csehszlovák fél dönt arról, kiket jelöl ki áttelepítésre a szlovákiai magyarok közül. Az Egyezmény V. cikkelyében egyébként az a kikötés is bennefoglaltatik, amely a csehszlovák kormány számára lehetővé teszi, hogy olyan magyar nemzetiségű személyeket telepíttethessen át Magyarországra, akik a Csehszlovák Köztársaság elnökének a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezése tárgyában kiadott, 1945. augusztus 2-án kelt rendelete (Törvénytár 33/1945. szám) értelmében csehszlovák állampolgárságukat elvesztették, vagyis a prágai kormány kényekedvének kiszolgáltatott embereket. Ezenfelül a csehszlovák kormány biztosította a maga számára azt a jogot is, hogy olyan magyarokat is kitelepíthessen, akikről a VIII. cikkelyben esik szó. De miről is van szó az említett két cikkelyben? A különbség rendkívül lényeges. Az V. cikkely lehetővé tette, hogy Csehszlovákiából annyi magyart telepíthessenek ki, amennyi magyarországi szlovák vagy cseh települ át önként a Csehszlovák Köztársaságba, valamint azt, hogy ezeknek a magyaroknak módjuk legyen a VI. cikkely első mondata szerint minden ingóságukat magukkal vinni, a VIII. cikkely viszont sokkal könyörtelenebb, fennek a szövege szerint a ,,Magas Szerződő Felek" abban állapodtak meg, hogy az V. cikkelyben meghatározott számon felül is kitelepíthetők lesznek olyan magyarok, akik a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 15-én elfogadott és 33. számmal kihirdetett rendeletének 1—4. §-ában felsorolt bűncselekményeket követtek el. Ugyanez vonatkozott azokra a személyekre is, akik ugyancsak ennek a rendeletnek az 5. §-ában felsorolt bűncselekményeket követtek el, azzal, hogy az utóbbiaknak a száma nem haladhatja meg az ezret. A VIII. cikkely tehát voltaképpen azokra a személyekre vonatkozott, akiket a rendelet fasisztáknak, megszállóknak, árulóknak és kollaboránsoknak nevez; ők voltak azok a magyarok, akiket 55