Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A történelem vihara - A lakosságcsere

A több mint félszázezer magyarból 1970 decemberében már csak 21 339 vallotta anyanyelvének a magyart, s csak 18 472 tartotta magát magyar nemzetiségűnek. Tíz évvel később azonban a Csehés Morvaország területén élő magyarok száma még mindig 20 000 körül mozgott/

1' S hogy mit hoz a jövő? Nem tudhatjuk. Azt azonban szeretnénk elérni, hogy eljövendő nemzedékeinknek ne úgy kelljen majd emlékezni rájuk, mint azokra a szerencsétlen magyarokra, akiket a törökök annak idején Konstantinápoly rabszolgapiacán adtak el, s akiknek utódai a Nílus felső folyása mentén élő „magyarabok" — az archívumok tanúsága szerint — 1533 óta őrzik magyar származásuk — emlékét. A LAKOSSÁGCSERE Közismert, hogy a csehszlovák kormány eredetileg mintegy 200 000 magyartól akart megszabadulni lakosságcsere útján, a magyarok tízezreit pedig a potsdami értekezlet döntése alapján Magyarországról kitelepített vagy kitelepítendő svábok helyére szerette volna áttelepíteni. E tárgyban a magyar kormány a párizsi béketárgyalásokon is hangoztatott álláspontja világos volt. A magyar külügyminiszter olyan álláspont elfoglalását kérte a konferenciától, amely kimondja: amennyiben a csehszlovák kormány meg akarja tartani azt a területet, ahol magyar nemzetiségű lakosság él, akkor biztosítsa e nemzeti kisebbség tagjai számára az emberi és állampolgári jogokat, ha pedig mindenképp meg akar tőlük szabadulni, akkor vállalja elhatározásának területi következményeit is. Ugyanakkor a magyar delegáció határozottan visszautasította azt a csehszlovák giiket, és jogtalanul, sőt becstelenül elhagyták munkahelyüket. Vo.: Jó Barát, 1948. július 28, 1. Jó Barát címmel négyoldalas hetilapot adtak ki a cseh országrészekben a deportált magyarok részére. Az első szám 1948. július 28-án, az utolsó 1949. április 10-én jelent meg. összesen két évfolyam 16 száma látott napvilágot. A szerkesztősége Prágában dolgozott (XII., Stalinova 46), főés,_ felelős szerkesztője dr. Sily Imre volt. Kiadta a Földművelésügyi Minisztérium és a Népjóléti Minisztérium a Tájékoztatási Minisztérium közreműködésével. Ára számonként 1 Kčs volt. 4

7 L.: Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek, Bratislava, 1989, 71., 146. 52