Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A történelem vihara - A vádak tarthatatlansága

rendeznék, a kérdést a ma összegyűlt négy hatalom kormányfői újabb értekezleten tanulmány tárgyává fogják tenni?'

2 Az egyezmény egy másik függeléke Csehszlovákia új határainak megállapítását csak a magyar és a lengyel kérdés rendezése után helyezte kilátásba. A müncheni döntés tehát csak részben hozott megoldást a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek dolgában. A lengyel kormány szeptember 30-i ultimátumát a prágai kormány elfogadta, és beleegyezését adta a lengyelek által követelt terület átadásához. A magyar kormány előbb október 3-án küldött éles hangú jegyzéket a csehszlovák kormánynak, majd másnap, október 4-én újabb jegyzéket juttatott el Prágába, amelyben egyebek közt azt is javasolta, hogy október 6-án kezdjék meg a magyar-csehszlovák tárgyalásokat a csehszlovákiai Komáromban. A müncheni egyezmény szerint a magyar kormány hivatalosan csak a magyarlakta területeket követelhette, nem történelmi, hanem csupán etnikai alapon. Időközben azonban Csehszlovákiában olyan belpolitikai eseményekre került sor, amelyek erősen kérdésessé tették a tárgyalásos megoldás kilátásait. München után a németek által támogatott szlovák autonomista politikusok, akik minduntalan a pittsburghi egyezményre hivatkoztak, elérkezettnek látták az időt arra, hogy Szlovákiában a Hlinka-féle Szlovák Néppárt vegye át a hatalmat. Csakhogy a ludákok zömének kétségei támadtak afelől, vajon hathatós idegen segítség nélkül meg tudják-e majd tartani a hatalmat, ezért átmenetileg készek voltak olyan kompromisszumos megoldásra, amely szerint Szlovákia autonómiája Csehszlovákia keretén belül valósulna meg. A Hlinka-párt autonomista törekvéseit a szlovák centralista polgárság is hajlandó volt elfogadni, mégpedig abban a formában, ahogy azt egy Szlovákia autonómiájáról szóló, 1938 júniusában elkészített törvénytervezetben megfogalmazták. A megállapodás 1938. október 6-án Zsolnán jött létre, és zsolnai egyezmény néven vált ismertté. 3

2 Vö.: Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a harmincas években, Budapest, 1968, 299. 41