Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A történelem vihara - A hontalanná válás

gyar, s az önálló Szlovák Állam ugyanúgy elvesztette a háborút, mint Magyarország; sőt az európai viszonylatban egyik legkönyörtelenebb jogszabály, a 270 szakaszból álló ún. zsidókódex segítségével, amelyet a 210/1940 Sl. z. számú alkotmánytörvény felhatalmazása alapján a szlovák kormány adott ki (a 193/1941 Sl. z. számú rendelet), majd a 68/1942 Sl. z. számú törvénnyel (a zsidók kiköltöztetéséről) „megoldotta" a zsidókérdést is, viszont amikor a szlovák parlament elfogadta a zsidótörvényt, csupán egyetlen képviselő szavazott ellene, Esterházy János, a Magyar Párt képviselője.

2

8 Igaz, időközben kitört a szlovák nemzeti felkelés, s tevékenykedett mind a cseh, mind a szlovák emigráció, így aztán Szlovákia, bár — mint említettem — akárcsak Magyarország elvesztette a háborút, Csehszlovákia részeként szintén a győztesek között találta magát. Ennek ellenére visszaélt a győztes jogával, hiszen hiányzott hozzá a morális alapja, hogy a vele együtt élő magyarságot kollektív büntetéssel sújtsa. A csehszlovákiai magyarság tisztában volt azzal is, hogy nem játszott döntő szerepet az ország szétzúzásában, mint ahogy azt a szlovákság tette az 1938. október 6-i zsolnai egyezmény után az önálló szlovák tartomány létrehozásával, a kormányalakítással, majd 1939. március 14-én önálló Szlovák Állam kikiáltásával. Érthetetlen volt hát számára ez a büntető jellegű jogszabály, amelynek értelmében ugyanúgy döntöttek a sorsáról, mint 1918-ban és 1938-ban, róla és nélküle. Mint ahogy érthetetlen volt az is, hogy a csehek időközben kibékültek a szlovákokkal, nem rótták fel nekik a történteket, sőt a magyarokat tették értük felelőssé, s rajtuk álltak közös bosszút. Mennyi magyart érintett az elnöki dekrétum? Ki tudná megmondani. Legföljebb megbecsülni lehet. A háborús események és a háború után történt elhurcolások következtében a kárvallottak 2

8 A köztársaság fokozott veszélyeztetettségének időszakát a 46/1945 Sb. számú elnöki dekrétum 18. §-a így határozza meg: Dobou zvýšeného ohrožení republiky rozumí se doba od 21. května 1938 do dne, který bude určen vládním nařízením

, Vö.: Sbírka zákonů, 1945. évf.

; Dejiny štátu a práva na území Československa v období kapitalizmu. 2. svazek, 1848— 1945, Bratislava, 1973, 493-494.: Fábry Zoltán: Stószi délelőttök, Bratislava, 1968, 387. 38