Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A történelem vihara - A belső intézkedések kezdete

Halálos ítélet 65 vádlott esetében született, de azt csak 29 személyen hajtották végre. A bíróságok 127 személyt ítéltek életfogytiglani fegyházra (20tól 30 évig terjedő szabadságvesztésre), 202 személyt 10-től 20 évig terjedő, 294 személyt 5—10, 593 személyt 2—5, 619 személyt 1—2 évig, 2950 személyt pedig egy évig terjedő szabadságvesztésre, és 2737 személyt nyilvános megrovásban részesítettek. Most pedig tekintsük át az elítéltek nemzetiségi megoszlását: 28,49 % szlovák, 59,74 % magyar, 10,53 % német, 1,24 % egyéb nemzetiségű. Mindezek a számadatok arról tanúskodnak, hogy 8058 elítélt közül 4815 volt magyar nemzetiségű, amiből az következik, hogy a népbíróságok Szlovákiában több mint kétszer annyi magyart marasztaltak el, mint szlovákot. A felmentett 12 495 személy nemzetiségi megoszlása ekként alakult: 22,31 % szlovák, 73,51 ° o magyar, 3,06 % német, 1,12 % egyéb nemzetiségű. A felmentett magyarok száma elérte a 9681 főt, vagyis a magyarokat a többi nemzetiségnél lényegesen nagyobb számban vádolták háborús bűncselekményekkel. Egyébként az elmarasztaló és a felmentő ítéletek hatalmas száma valóban azt a következtetést sugallja, mintha a csehszlovák államot a magyarok verték volna szét, és a szlovákság abban csak segédkezett volna.

2

5 Az intézkedések sorában olyan jogszabállyal is találkozhatunk, amelyet a szlovák nyelv védelmében adtak ki. Ez volt a Belügyi Megbízotti Hivatal 1947. december 18-i 20. 415/3-V/3-1947. számú 2

5 Vö.: Anton Rašla: Ľudové súdy v Československu po II. svetovej vojne ako forma mimoriadneho súdnictva, Bratislava 1969, 152—153. (Az adatok a következő jelentésből származnak: Správa senátneho predsedu Krajského súdu v Bratislave z 31. augusta 1948 o výsledkoch činnosti ľudových súdov na Slovensku od 23. 5. 1945 do 31. 12. 1941.) 34