Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Hinni kell a jövőben!

Alig láthatók kétnyelvű utcatáblák, s bár annak semmi akadálya nincs, hogy a vállalatok, a fogyasztási szövetkezetek, az üzemek, az állami gazdaságok, az intézetek, az intézmények megjelölése kétnyelvű legyen, sokszor még a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sem tesznek eleget ennek a követelménynek és igénynek. A vasútállomásokon a pénztár megnevezését sem írják ki két nyelven, a tájékoztató táblák szövege pedig következetesen csak szlovák. Ugyanúgy csak szlovák nyelven jelentik be továbbra is a vonatok érkezését és indulását, s a posta sem igen függeszt ki kétnyelvű tájékoztató anyagot. A helységnevek magyar megfelelőjének hivatalos használata 1948 óta megoldatlan, a városok és a községek továbbra is kénytelenek azokat a neveket használni, amelyeket négy évtizede kényszerítettek rájuk, tudtuk és beleegyezésük nélkül. A magyarok úgy érzik, mintha idegen országban, idegen környezetben élnének. A magyarságnak nincs társadalmi és politikai képviselete. Nincs olyan orgánuma, amelyhez panasszal fordulhatnának a tagjai, és amely megvédelmezné őket. A magyar nemzeti kisebbség helyzete az elmúlt két évtizedben részben javult, de nagyobb részt stagnált, sőt rosszabbodott. Sokszor vetődik fel a kérdés a csehszlovákiai magyarokban — hiszen elég gyakran vizsgálják meg a lelkiismeretüket — vajon tényleg bűnös-e ez a nép, s ha igen, akkor mit kellene tennie, hogy feloldozást nyerjen? És kitől? Melyik népnél bűnösebb? Honnan ez a gyűlölet, amely szüntelenül süt felé a szlovákság részéről? Vajon a szlovákságnak csak „tiszta szlovák államban" lehet élnie, vajon a szlovákok csak a magyarok nélkül tudják elképzelni a jövőjüket? S ha ez így igaz, akkor miért nem gondolták ezt meg még 1918-ban? Vajon csak úgy lehet biztonságban élniük, ha a magyarokat kitelepítik a Duna mögé? Nem, ezek az elképzelések nem vallanak európai magatartásra. A magyargyűlölet nem uralhatja egy nép, egy nemzet jelentős hányadának a gondolkodását. Azért vetettem papírra e számtalan tényt és adatot, hogy ismerjük meg a múltat, különösen a közelmúltat, mert e nélkül nem tudhatjuk európai módon alakítani a jövőnket. Sajnos a magyarellenes tüntetések újból mindennapossá váltak. 154