Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig
Hinni kell a jövőben!
Hin» 1 kell a jövőben! Az előbbiek ismeretében tekintsük át, vajon az elmúlt két évtizedben, a pangás időszakában változott-e a helyzet a sajátos nemzetiségi jogok valóra váltása terén. Köztudomású, hogy az 1968. év végén megszületett a 144. számú nemzetiségi alkotmánytörvény. Az elmúlt két évtizedben szerettük volna elérni, hogy a benne biztosított jogok hiánytalanul valóra válhassanak, ám ez csak részben sikerült. Mindenekelőtt lássuk, vajon változott-e a helyzet legalább az anyanyelven való művelődés és a hivatalos nyelvhasználat biztosítása terén. Előbb azonban vegyük szemügyre az óvodák és az alapiskolák helyzetét. A statisztikai adatok szerint Szlovákiában az 1969-es esztendő szeptemberében még 358 magyar óvoda volt, húsz évvel később, tehát az 1989/1990-es tanévben már csak 344. Az óvodai osztályok helyzete ugyan valamivel javult, mert 512 helyett 1989-ben már 659 állt az óvodás gyermekek rendelkezésére, akiknek száma az 1969. évihez képest (12 447) emelkedett, de ez idő szerint (1989. szeptember 30-i állapot) csak 15 103 gyermeket mutat ki a statisztika. Ez pedig nem több, mint a szlovákiai óvodások 6,2 százaléka. A változás tehát lényegtelen, az eredmény pedig korántsem kielégítő. Messze elmarad a magyar lakosság számarányától. Nem alakult kedvezően a magyar tanítási nyelvű alapiskolák helyzete sem. Számuk az elmúlt öt év alatt tovább apadt. Az 1961/ 1962-es tanévben fenntartott 559 alapiskolából 1989 szeptemberéig csak 245 maradt meg, három évtized leforgása alatt tehát öszszesen 314 magyar iskola szűnt meg, a korábban meglevőknek több mint a fele. Jelenleg a szlovákiai alapiskolák 10,6 százalékát teszik ki, viszont 1969-ben még ez az arány elérte a 12,8 százalékot. Lényegesen csökkent az osztályok száma is, az 1961. évi 2639-ről 2008-ra. Szlovákiai viszonylatban viszont a helyzet éppen fordítva 151
