Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Félelem nélkül

mert nem csehül vagy szlovákul íródott, és egyetlen hivatalnok sem zárhatja be irodája ajtaját azok előtt az állampolgárok előtt, akik csak az anyanyelvükön tudják magukat megértetni. Végtére is ezt a kulturált és a humánus ügyintézés is megkívánja. Hiszen nem a nép van a hivatalért, hanem a hivatal a népért. A NEMZETISÉGI HOVATARTOZÁS ÉS A RESZLOVAKIZÄCIÓ Még valamit az alkotmánytörvénnyel kapcsolatban. Sok helyütt még ma is vita tárgya az ún. reszlovakizáció, egyesek felróják, hogy a törvény ezúttal sem mondja ki ennek a rendelkezésnek a semmisségét. Ez a „hiányosság" azonban ne okozzon senkinek se gondot. Lelkiismeretének megnyugtatására bárki elolvashatja még egyszer az alkotmánytörvény negyedik cikkelyének 1. bekezdését, amely kimondja, hogy minden állampolgár szabadon, saját meggyőződése szerint dönthet a nemzetiségéről. A két évtizeddel ezelőtt kiadott ún. reszlovakizációs dekrétum ma már senkit sem kötelez, hiszen január elsejével, a törvény hatálybalépésének napjával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állampolgárai, tehát a magyarok is szabadon vallhatják magukat magyar nemzetiségűnek még akkor is, ha reszlovakizáltak. Elhatározásukat nem szabad befolyásolni sem előnyök felkínálásával, sem fenyegetéssel. Ezentúl a politikai, gazdasági és társadalmi életben egyetlen állampolgár sem szenvedhet hátrányt magyar nemzetisége miatt, s meggyőződésünk, hogy így is lesz. EGY ALKOTMÁNYSÉRTŐ HATÁROZATRÓL Az 1968. október 27-i nemzetiségi alkotmánytörvény minden hiányossága ellenére is határkő a magyar nemzetiség életében. Viszszagondolva a csehszlovákiai magyarság negyed évszázadon át tartó reménytelen helyzetére, remélem, mindenki megérti, mit jelent ez az alkotmány törvény a jövőnk szempontjából, s ugyanakkor megérti azokat a nehézségeket is, amelyekkel a szlovák nemzet jelenlegi vezetőinek meg kellett küzdeniük, amikor szembesülni 134