Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig
Ne hagyjuk el népünket!
a szomszédos Magyarország egyes állami és társadalmi szerveivel szemben, annak meg kell találnia követelése érvényesítésének helyes módját, és nem szabad felhasználnia a sajtót arra, hogy nemzeti kisebbségünket illetően kedvezőtlenül befolyásolja a cseh és a szlovák közvéleményt. Ismeretes, hogy a csehszlovákiai magyarság helyzetének rendezését nemcsak a törvényes és intézményes megoldásban láttuk az elmúlt hónapok folyamán (és látjuk ma is), hanem abban is, hogy országunk nemzetei és nemzetiségei között meg kell szüntetni végre a „misztikus gyűlöletet", helyre kell állítani a kölcsönös bizalmat és megbecsülést. A lakosság többségét, különösen a fiatalságot, úgy kell nevelni, hogy szocialista hazánkban a nemzeti kisebbségek életével is megismerkedhessék, s azok tagjaiban testvért és barátot lásson. Ez a sorsközösség követelménye, a nemzetiségi uszításoknak a jövőben nincs létjogosultságuk. A tájékoztatás helyes mederbe való terelése terén nagy feladat vár a sajtóra, a rádióra és a televízióra, a filmre, továbbá a tankönyvekre, sőt az egész társadalmi és kulturális életre. A politikusok legutóbbi megnyilatkozásai bizonyos fokig megnyugtattak, de a teljes kibontakozásig még eléggé göröngyös út áll előttünk. Végre tetteket várunk, de pozitív irányú tetteket. A csehszlovákiai magyarok zokon vették például, hogy milyen ügyesen „buktatták ki" nemzeti kisebbségünk százalék szerinti jelöltjeit az SZLKP újonnan megválasztott Központi Bizottságából, és az SZNT milyen átlátszó indokolással hagyta figyelmen kívül ötven új tagjának megválasztásakor a magyar jelöltek többségét, ígérik, hogy e mulasztást rövidesen helyrehozzák, de ilyesminek ma már nem lett volna szabad megtörténnie. Sajnos még mindig nincs biztosítékunk rá, hogy hasonló „véletlenek" a jövőben nem ismétlődnek meg. Ez a kérdés is megoldásra vár. A helyzet normalizálódása feltételezi a stabilizációt is. Megszoktuk, hogy a fővárosban vörösek a villamosok, és az országutakon kékek a tájékoztató táblák, természetesnek vesszük azt is, hogy a tévé este hétkor sugározza a híradót. Az évek hosszú sora alatt az is nyilvánvalóvá vált, hogy a pozsonyi 8 7 magyar középiskola a Duna utcán van. Ezért érthetetlen, miért merült fel a napokban annak 122