Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

ezután érzett, nem volt többé marcangoló fájdalom, csak hűvös, jóleső szomorúság. Csak Zelmával beszélt róla egyetlenegyszer. Zelma kezdte: — A múlt héten láttalak a katonával. Az volt? — Igen — válaszolta nyugodtan. — Szép fiú. — Lehet, engem többé nem érdekel. — Ügy? — Zelmát. meglepte az érett hang, Ida modora, magatartása. Abbahagyta. Azzal a szándékkal jött, hogy figyelmeztesse, hogy megvédje, de érezte, hogy ez már teljesen felesleges. Ezentúl komoly felnőtt emberként kezelte. XV — Katka megbolondult — beszélték az udvarban. — Különösen özvegy Farkasné (terjesztette a hírt vevőinek, és Fáninak is beszélt róla, az öreg szakácsnőnek, aki Katkát még „jobb napjaiból" ismerte. — Képzelje — mondta Farkasné gúnyosan —, imádkozni jár! Egyszerre szent lett. Fekete, nagy gyöngyök lógnak a kötényén, és reggeltől estig a templomban tanyázik. Mit iszól hozzá, Fánikám, miután végighenteregte a fiatalságát, most, hogy megöregedett, Isten babája szeretne lenni. Na, úgy hiszem, az Istennek jobb ízlése van. Olyan sárga és ráncos az arca, hogy rossz ránézni, és a szeme fehérje is mintha viaszból lenne. És mit szól hozzá, lelkem? Józsi, a mészáros, elveszi Fodor Linát. Na, ideje is, Lina, köztünk szólva, már legalább harmincéves. — Ha nem több — felelte Fáni bosszúsan, és elment, mert nem szeretett az évekről és általában az időről beszélni. A pletyka ez egyszer igaz volt. Katka, amikor a fehérre meszelt görögkatolikus templom zárva volt, fényes nappal letérdelt a kint álló fakereszt 78