Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

okom, hogy éppen arra haragudjam, akire te. Nem is kényszeríthet rá senki. Én arra a lányra nem haragszom, egyrészt, mert ártatlan, másrészt, mert nem látom be, hogy ő miért ne lehetne jóban Náthánnal, ha Linának szabad. Kérlek, te is hagyj fel a dühöngéssel, semmi értelme, és Lina is sokkal hamarább férjhez menne, ha nem szaladgálnál annyit az érdekében. Ne félj, majd jön valaki, és ha éppen kell, odaadom neki minden pénzemet, minden keservesen megkeresett garasomat. Nos, meg vagy elégedve? ... És kérlek, ezentúl hagyd abba a folytonos civakodásokat, csak elriasztod tőlem az embereket. Fodorné elhallgatott, valahogy félt Zelmától. Ez a lány mindig az elevenére tapintott, és minden szégyen nélkül meg is mondta neki, amit gondolt. De keserűségébe öröm is cseppent. Zelma odaadja Linának minden pénzét, és így Náthánra nincs szükség. Kezdett magához térni, a szeme sem szikrázott már annyira, ha Eleknére gondolt, aki Náthánt a botrány után azonnal Lengyelországba küldte a rokonaihoz, és kihasználva az ő aranyat érő ötletét, egyedül kezdett tárgyalni özvegy Farkasnéval, és nyélbeütötte az üzletet. Lenke már egy hát óta menyasszony volt. Szombaton már járt is itt a vőlegénye, egy negyvenéves, jóképű özvegyember, és az ablakuk alatt sétáltak fel-le, csak azért, hogy Fodornét pukkasszák. Elekné pedig újra hízik és mosolyog, mint régen, még köszönni is képes olyan barátságosan, mintha mézből lenne az arca. Rohadjon el, élve hulljon le róla a hús! — Linácskám — szólt kedvenc lányához Fodorné —, nincs már semmi baj, megkapod a Lefler Józsit! Lina éppen túrós palacsintát készített, s meglepetésében ottfelejtette a tűzön a tésztát. Gyorsan lekapta az edényt. — Ugyan, mama — szólt rosszkedvűen —, hisz Józsinak egy csomó pénz kell a mészárszékhez! — Meglesz, meglesz gyermekem! — Fodorné jókedvűen felkapta szürke pepita kendőjét, és elrohant. Zelma azon gondolkozott, hogy nem hamarkodta-e el a dolgot, amikor a pénzét.odaígérte. Linának. De nem bánta,