Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A menyasszony
ma még sohasem csókolódzott, de én igen, egy katonával ... — Már nem folytatta, megingott, levegő után kapkodott, majd teljes hosszában ájultan elnyúlt a földön. Nagy lett a megdöbbenés, a sürgés-forgás. Zelma bíborpiros arccal felkapta, és dörzsölgetni ikezdte Idát. Fodorné ecetért kiáltozott, Lina elrohant. Friedné összeszorított szájjal, sápadtan állt az asztalnál, mozdulatlanul, mintha megmerevedett volna, és Emma, aki mélységesen szégyellte magát, észrevétlenül kisurrant. Tudta, érezte, hogy többé nem maradhat itt. Megalázottan lépte át Friedné küszöbét, fájt neki, és sértette Ida helyzete, aki kiszolgáltatta önmagát, hogy őt megmentse. Inkább visszamegy, viszsza a falujába, rikácsoló gazdasszonyához, semhogy itt maradjon a rágalmazó, kövér asszonyok között. XIII Hogy mégsem úgy történt, ahogy Emma gondolta és ahogy Fodorné tervezte, az Katka gyors beavatkozásának, Fodorné szerint, gonoszságának köszönhető. Mert Katka már az események kezdetén kinyitotta kis kamrájának ablakát, és mohón figyelt: a felmondás, a zűrzavar, a botrány, mindez a kedvére volt. Amikor Fodorné ecetért ordított, és Emma zavartan körülnézett az udvaron, s Virslit hívta dadogó, könyörgő hangon, Katka rikító nyitott blúzban, sárgán és öregen kiállt kamrája ajtajába, és hangosan, hogy mindenki hallja, behívta magához Emmát. A kamra ajtaja becsapódott: csönd lett. — Nálam maradsz — mondta gyöngéden Katka, és megsimogatta a haját. — Nem haragszok rád, gyakran láthattad, hogy Virslinek csontot dobtam. Ne félj tőlem, nem bántok senkit. Egyszerre öreg lettem, nagyon öreg, mintha százéves lennék. Nem akarok többé egyedül lenni, kell valaki, aki mellettem áll, ha szükségem van néha egy pohár vízre vagy hideg borogatásra. Beteg vagyok, Emma, de 7 1
