Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

élni kezdtek benne, nevet kaptak, táncoló, eleven nyomta­tott betűkkel. A mese is életre kelt, boldog anyákkal és boldog, mosolygó gyermekekkel. Friedné sápadt arcával úgy lebegett előtte^ mint azok a boldog mesebeli anyák. És életében először gondolt arra, hogy volt-e neki valaha édesanyja. Nem emlékezett rá, és senki sem beszélt róla. De amióta az olvasással kínlódott, már kibetűzte a szüle­tési bizonyítványát, amit nagy utánajárással szerzett meg Fried az elhagyott gazdasszonytól. Ott benne van az any­ja neve, géppel írva, halvány betűkkel: „Mika Emma". De hogy milyen volt a szeme, a haja, és milyen ruhát hordott, kéket vagy barnát, az nincs benne. Miért nincs? Nem tudta... Mégis nyugodt volt ezen a fényes, aranyszí­nű szeptemberi napon. Elfelejtette Náthánt, aki lesben állt az udvar előtt, és komor, sötét arccal kereste őt, mint aki fontos mondanivalót tartogat számára. Nem akarta látni. Sem az arcát, sem a szemét, és a hangját sem kívánta hal­lani, amióta alva találta a bokrok között, nyitott szájjal hangosan horkolva. Vajon meg lesz-e elégedve vele Friedné?... Most már fizetést is kap, és vesz magának egy virágos blúzra való anyagot. Majd megvarratja olcsón. Fodorné Zelmája már meg is ígérte. Igaz, kendő is kéne már, fejkendő, de erre még van idő. Nem lehet egyszerre mindent megvá­sárolni. Szalagot azonban vett már abból a pénzből, amit özvegy Farkasnénál megkeresett. Jó asszony az, csak so­kat és gyorsan beszél, mintha nem lenne ideje. A szalag rózsaszínű, széles és fényes, egyszer majd befonja a hajá­ba, csak úgy próbára, és megnézi magát a tükörben. Talán szép is lesz tőle. Hisz a Katka öreg meg ráncos, de ha kifesti magát, még mindig szép. Szép?... Csak mintha szép lenne. Most beteg, mondják, hogy sárgasága van. Be kéne menni hozzá, valami édességet vagy gyümölcsöt vinni neki, hisz olyan egyedül van egész nap. Ki sem moz­dul a lakásból, mintha szégyellené arca színét, csak este ül ki az ajtó elé a sötétben, és hallgat. Egyszer meg fogja szólítani. Nem haragszik rá, de Idától fél, hogy megha­ragszik, és nem tanítja tovább olvasni. Ida mintha megvál­65

Next

/
Thumbnails
Contents