Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

tehetett-e egyebet... Már gyerekkorában tisztában volt az­zal, hogy az áruban bővelkedő piac és a minden jóval bő­velkedő kirakatok ellenére a városban nagyon sokan nél­külöznek, éheznek, és tisztában volt azzal is, hogy hosszú utcájuk lakói még az ő toldozott-foltozott:, krumpliszagú életüket is irigylésre méltónak tartják... Hisz nagyon jó] látta, miként élnek ott az emberek, amikor Chiránéval be­kukkantott egy-egy viskóba, egy-egy szobába, kamrába ... így ismerkedett meg Kudrik Jánnal is ... Az emlékezetes húsvéti találkozás óta Chira megírta ne­ki, hogy Ján levetette a gárdistaruhát, és fel sem vette töb­bé ... Azt is megírta, ha eljön hozzá, elrejti. Ezt az utolsó levelet válaszolatlanul hagyta, a levél úgy hatott rá, mint­ha a fullasztó levegőjű szobában kinyitnak egy ablakot, amelyen át friss levegő áramlik be ... Jólesett neki, hogy öreg tanítója, dacolva a fasiszta veszéllyel, vállalni akarta őt... Noha mindig arra készült, hogy egy napon leül, összeszedi az olvasott könyvek legszebb szavait, és levelet ír neki, amelyben maradéktalanul kifejezi iránta érzett tiszteletét és szeretetét, erre sosem került sor. Mindössze annyit jegyzett fel naplójában, hogy Chirának válaszolnia kell... Most ez a mulasztás különösen fájt neki... A bú­csú pillanatában úgy érezte, mintha űr tátong, ana az életé­ben ... Ö, mennyire szerette volna őt most látni, csak egy pillantást vetni hűséges, bölcs szemébe ... Ki tudja, talán Kudrik Jánnal is találkozna nála... Jó lenne, ha ve­le is kezet szoríthatna, de már késő ... Fájdalmasain arra gondolt, ha ezt a mai napot arra használta volna fel, hogy öreg tanítójának levelet írjon, akkor mindez talán nem is történt volna meg, talán nem lenne most a halál­kocsiban, és ezeket a hóhérokat sosem ismerte volna meg. Nevetséges... hárítja el magától ridegen a gondolatot. Mindez, ami történt, végül nem is a véletlenen múlott, ha­nem törvényszerűen ment végbe, Egyenesen rejtély, hogy eddig húzta ... A teher, amit évek óta állandóan cipelt magában, most mintha levált volna róla, és valami egé­szen újfajta ellenállás kezdett benne ágaskodni, ébredez­ni -Valahogy kezdte tűrhetetlennek tartani, hogy min­'583

Next

/
Thumbnails
Contents