Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

és az elhalt Riohter fiú iratai alapján kérte ia fényképes igazolvány kiadását. Arra számított, hogy a megszállás gondjai közepette a rendőrségnek nem lesz annyi ideje, hogy minden kérvényező adatait ellenőrizze szülővárosában. így is történt. Két hét múltán az illeték kifizetése után megkapta a kért igazolványt. Azt sem felejtette el soha, hogy a keze reszketett az izgalomtól, amikor alá kellett írnia a nevét a rendőrségi hivatalnok ellőtt. Később igazolványa iskolapéldája ilett annak, hogyan lehet hamis iratok alapján eredeti okiratot szerezni. A gestapős újra megszólalt: — Honnan való? — X. városból. — Habozás nélkül szülővárosa nevét mondta be. — Melyik utcáiban lakott? Figyelmeztetem, jól ismerem azt a várost. — Alsó utca 17. szám alatt laktunk. — Ki volt a szomszédjuk? — G. mészáros. — Ilyen mészárost nem ismerek. — Sajnálom, az Igazat mondtam. — Jaj magának, ha hazudik! — Nem érdekem, hogy bármit is eltitkoljak. — Hol dolgozik? — Jelenleg sehol. — Aha... tehát helyben vagyunk. — Szabadságon vagyok. — Ezt már ismerjük. — Ha egész éven át dolgozom, lehet szabadságom is. Szavai olyan meggyőzően hatottak, hogy maga is elhitte, amit mond. A párbeszéd úgy folyt le, hogy szemrebbenés nélkül egymás szemébe néztek. A gestapós folytatta: — Vain keresztlevele? — Nincs. — Akkor maga zsidó! — Téved, uram. — Az én szemem nem csal, ismerem magukat. Dávid szánalmas erőfeszítéssel mosolygott. A torka, '573