Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

férjének ne szóljanak ... Karasz kínosan mosolygott... Lili pedig felhasználta az alkalmat, és kérte, hogy legyen nagyobb türelemmel és elnézéssel felesége hibái iránt. Ilyen válságos időben rendkívül fontos, hogy az ember a családjában megőrizze az összhangot... Alkonyodott, mire Dávid feltárta anyja előtt a helyzetüket. Helyesnek tartotta, ha anyja mindenről tudomást szerez, hogy tudja, mihez tartsa magát, hogyan viselkedjék ... Nem titkolta előtte Karasz hibáit, de azt is megmondta, hogy becsületes, áldozatkész embernek tartja, akiben meg lehet bízni. Anyja keserűen mosolygott. Azt mondta, néha az az érzése, hogy túl fogja élni gyermekeit is, és ez az aggodalma a legfájdalmasabb. Néha egyenesen rémképeket lát... Minduntalan úgy érzi magát, mintha temetésre készülődne. Csak a hite ad erőt aggodalmai elviselésére. Bízik az Úristenben, hogy nem lesz túlságosan kegyetlen hozzá. Nem is mondhat egyebet, hisz egyszerű asszony ő, egyszerű anya, aki tíz gyereket nevelt fel keservesen, és reméli, hogy az Űristen megkönyörül rajta, és gyermekei közül néhányan mégiscsak túlélik a fasizmus poklát. Abban azonban egy pillanatig sem kételkedik, hogy ő túléli. A szíve súgja ezt neki, ugyanaz a szív, amely, mint valami finom műszer, gyermekei első mozdulatait is megérezte. Nem, arra igazán soha nem gondolt, hogy mint anya valaha Ily en megaláztatásokon megy majd keresztül... No de nem baj, majd valahogy csak kibírja. Dávidnak ne legyen gondja miatta, inkább azzal törődjön, hogyan segíthet többi testvérén ... Amikor már besötétedett, Dávid felsegítette az anyját, és lassú léptekkel megindultak Karaszék háza felé. Egyenesen a padlásszobába vezette, a lányokhoz. Még tanúja volt a forró öleléseknek, a csókoknak, a könnyeknek, átadta a fiúk üzenetét, megjegyezte, hogy a fiúk ide látogatóba nem jöhetnek, és kérte anyját, hogy törődjön bele ... aztán elköszönt tőlük, hogy a fiúkkal találkozzék, és megbeszélje velük a további teendőket. 554