Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

szállás idején Vilma nagyon el volt foglalva. A megszállás híre, amely futótűzként terjedt >az országban, komoly ellenállást váltott ki ia szlovák népből. A hadseregből, a városokból, a falvakból tömegesen szöktek át az emberek a felkelőkhöz. A táborok kapuit egyszerűen kinyitották, és szélnek eresztették az eddig fogva tartott zsidókat. A zsidók e zavaros napokban széjjelszóródtak... sokan egyenesen a felkelők felé vették útjukat, de az asszonyok, gyerekek és öregek mezőkön, tanyákon, falvakban, pajtákban, elhagyott bunkerekben és a magasra nőtt kukorica között kerestek menedéket. Dávidnak e zűrzavarban egyetlen gondja volt, hogy megtalálja édesanyját. Amikor a német fasiszták átlépték a határt, és pár óra alatt megszállták a fővárost, Dávid vonatra ült, és a szeredi tábor felé vette útját. A vonat útközben megállt... Az utasok közt percek alatt elterjedt a hír, hogy Nagyszombatban a szlovák hadsereg ágyúkkal várja a német fasisztákat. Ekkor leszállt a vonatról, és gyalog akarta folytatni az útját, a vasutasok azonban Nagyszombat előtt figyelmeztették, hogy forduljon vissza, mert a legnagyobb bajba keveredhet. így aztán keserves szívvel csak másnap folytathatta útját. Három napig tartott, amíg anyja és családja nyomait követve, sikerült rájuk akadnia a nagyszombati állomáson. Forró nyárutói nap volt, anyja arca fényes volt a verejtéktől. Egy padon ült kosárral a karján, amibe a legszükségesebb holmikat gyömöszölte, fejére kopott kék kendőt kötött. Úgy nézett ki, mint egy vidéki kofa vagy szakácsnő. Anyja öltözéke és magatartása előre megfontolt volt, ám Dávid, aki ismerte a meghitt, kenyérszínű arc minden rezzenését, fegyelmezett tekintetében meglátta a gonddal szövetkező halálos rémületet is. Anyjával szemben két fiatal bátyja, Ernő és Feri ült egy padon, ugyancsak szótlanul. Amikor Dávid a váróterembe lépett, szívét az öröm és hála hullámai borították el, legszívesebben az anyjához rohant volna, hogy csókokkal borítsa el a kezét ... De nem tette, csöndesen mellé ült a padra... Anyja és fivérei is csendben maradtak, úgy viselkedtek, mintha 548