Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
a zsidó himnuszt sem ismerem, és egyetlen dalt sem tudok. Engem dalra soha nem tanítottak. E beszélgetés folyamán döbbent rá arra, hogy miért rohant a kanárimadarakért a halálos veszedelembe. A dalért rohant, az élet daláért, amelyre soha senki nem tanította. Rádöbbent arra is, hogy neki az élet javaiból eddig nagyon kevés jutott osztályrészül. Ki tudja, Bari talán ázért rohant gyökértelen szerelmével a halálba. A kötelességen kívül eddig még nem ismert semmit az életből. Hisz gyermekkorától kezdve állandaón csak imádkoznia kellett, és olyan bűnökért vezekelnie, amelyeket sosem követett el. De a dalra, az élet igazi értelmére senki isem tanította. Egyedül az anyja iránt érzett szeretete virágzott, lombosodott ki benne, de ezen túl az emberiséghez, a világhoz és a hazához igen gyenge szálak fűzték. Anyja volt az egyetlen szilárd pont az életében, ő volt a mérték és az irányadó műszer is egyben. Nélküle éppúgy nem tudott volna eligazodni a világ dolgai közt, akárcsak a fa nem élhet gyökér nélkül. Anyjának arca, tekintete, gondja-baja úgy fogva tartotta és táplálta, akár a talaj a fa gyökereit. E bűvkörből soha szabadulni nem tudott, és nem is akart. Noha már arról is álmodott, hogy a fák és az erdők vándorútra indultak, de mindez csak álom, a valósághoz vajmi kevés köze van. Le volt sújtva, úgy tetszett, mintha fogadalma is, hogy anyját megmentse, csak álom volna, rögeszme, amit táplál magában, de a valósághoz semmi köze ... A valóság a fasizmus, amely emberi vérre szomjazik. Ha megmenekül, ha anyja élve marad, akkor ezt a felmérhetetlen ajándékot csak a szovjet harcosoknak köszönheti. Ök harcolnak, ha kell foggal, körömmel is nekimennek ennek a fenevadnak. — Mondd, Dávid — kérdezte újra Richterné, mintha csak belelátott volna, és folytatta volna gondolatmenetét —, az Internacionálé szövegét ismered? Most már nem is bólintott, egyszerűen elsötétedett előtte a világ. Ezek a kérdések, amelyeket a legjobb barátai in540