Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

bíró családja, jónak látta 'kiadni a tiszaeszlári per anyagát, amely annyi zsidógyűlölettől és szennytől hemzseg, hogy Dávid a mű elolvasása után szinte csodálkozott, hogy a zsidókat miért nem mészárolják le a nyílt utcán. Hasonlót csak akkor érzett, amikor egy ízben megnézte a Jud Süss című német filmet. Akkor, az előadás alatt, az elsötétített teremben állandóan attól tartott, hogy a nézők felismerik, rárohannak, és gyűlölettel darabokra szaggatják. Bary vizsgálóbíró könyvében is az alattomos mosakodás csak arra volt jó, hogy a szerző gyűlöletét szennyként a zsidókra köpje. Az apostoli hang, a finom utalások, a helyzet beállítása és megteremtése, mind, mind kifejezésre juttatta, hogy az író minden gondolata és érzése át van itatva a vérvád iszonyatos rágalmaival, mint ahogy a Jud Süss minden képét és helyzetét átszőtte a rendező és a színészek gyilkos zsidógyűlölete. Amikor Dávid a Bary-könyvbe betekintést nyert, borzalom fogta el. Richterék előtt persze nem titkolta érzelmeit. Nyíltan megkérdezte, hogyan vallhatja magát magyarnak, ha érzi, hogy a magyarság eleve kiközösíti őt. Ezzel kapcsolatban beszélt arról az élményről is, amelyben része volt az egyházi hivatalban. Richterné nevetve azt válaszolta, hogy Dávid nagyon is egyoldalúan ítéli meg a helyzetet, és félő, hogy a világméretű harcból, amely ma a fasizmus és a haladás közt lezajlik, csak a zsidókérdést látja, azt is korlátoltan. Ha a magyarságról beszél, róla sem szabadna megfeledkeznie, mert ő, szíve utolsó dobbanásáig magyarnak fogja magát vallani. Ma Richternének hívják ugyan, de lelke mélyén továbbra is a szolnoki Szántó Ilona marad. Richter mosolygott felesége szavain, és hogy bebizonyítsa, mennyire Igaza van asszonyának, megemlítette, hogy Dávidnak illett volna Petőfire és Adyra is gondolnia, akik leglábbis vannak annyira magyarok, mint az „előkelő" Bary család. Dávid megemlítette, hogy már sok klasszikus magyar írót olvasott, de egyetlen zsidó szerzőre nem akadt köztük, 538