Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

— Lehet — vágta rá Richterné határozottan. — Bevallom — válaszolt az anyja —, sosem hittem volna, hogy maguk ilyen rendes emberek, holott esztendők óta élünk itt egymás mellett. — Ez egy kicsit magukon is múlott — felelte Richter szemrehányóan —, eleinte maguk zárkóztak el előlünk. Dávid győzött meg róla, hogy maguk rendes emberek. No de hagyjuk ezt — intett Richter türelmetlenül —, nincs idő rá, hogy a múlton rágódjunk. Azonnal cselekednünk kell. Te, Ilonám — szólt a feleségének —, azonnal vedd a kabátodat, menj az állomásra, ülj a vonatra, és utazz bármelyik faluba, valamelyik ismerőshöz, ahol meghálhatsz ... Reggelre azonban újra itt légy. Mindez azért szükséges, ha velem ezen az éjszakán valami történne, te szabad maradj. Nem fontos, hogy mind a ketten egyszerre lebukjunk. Megértetted? Richterné bólintott, szó nélkül felvette a kabátját, fogta a kulcsokat és a szatyrot, és mosolyogva elköszönt. Miután az asszony eltávozott, Richter gyorsan munkához látott. Először is Hitler „Mein Kampf" című művét feltűnően látható helyre tette, aztán a tűzhelyhez lépett, hogy kávét készítsen. Az asztalt már Dávid anyja segített megteríteni. Vaj meg kenyér került az asztalra, majd forró kávé párolgott a csészékben. Dávid, öröme ellenére, nagyon lehangoltan fogyasztotta el a vacsorát. Szíve nehéz volt, minduntalan bocsánatkérő szavak tolultak az ajkára... Meg szerette volna magyarázni, hogy miért követte el ezt a hallatlan meggondolatlanságot, de érezte, hogy képtelen rá, érezte, hogy szavai gyöngék, érvei erőtlenek ... Lehet-e ilyesmit egyáltalán megmagyarázni? ... Mégis beszélni szeretett volna, hadd hallja anyja dorgálását, még mindig jobb, mintha az egész ügyről tapintatosan hallgatnak, mint valami szégyenfoltról, amit nem illik szóba hozni... Erre azonban egyelőre nem került sor, mert a néma vacsorát éles csöngetés verte fel. Richter arca szinte megmerevedett, a falat a torkán akadt, de egy szemvillanás alatt ura lett a helyzetnek. Dávidnak megparancsolta, hogy azonnal bújjék az ágy469