Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
A beszélgetés, bár igen fontos volt, már csak tömören, távirati stílusban zajlott le, hisz készülni kellett az útra. Dávid az idő rövidsége ellenére fontosnak tartotta megmondani Barinak, hogy az apja és az ő nézete között mégis lényeges különbség van. Apja szemében a száműzetésnek önkéntes jellege van, nála pedig az önállóságra való törekvést a kényszer diktálta, és továbbra is kitart amellett, hogy nem szabad fejjel nekimenni a falnak, hanem menteni kell, ami menthető. — Én pedig — felelte Bari megfontoltan — azt kívánom, hogy engem is ugyanaz a sors érjen, amely népünk, a zsidók többségét érni fogja. Nem akarok szerencsés lenni. — Én meg — felelte Dávid hévvel, amit a meggyőződés hatott át — szívből óhajtom, hogy anyánkkal együtt azok közé tartozzam, akik megmenekülnek, akik életben maradnak. Kell, feltétlenül szükséges, hogy tanú legyek. Első ízben használta akkor a tanú kifejezést, amely hirtelen, de nem véletlenül bukkant fel lelke mélyéből. Ez a szó később mélyebb értelmet nyert, és ma is, amikor fájó szívvel erre a jelenetre gondolt, amely teljes egészében feltárta az ellentétet közte és szeretett Bari bátyja közt, a „tanú" szó megborzongatta, de meg is vigasztalta egyben. Bari erre a kijelentésére közvetlenül nem válaszolt. A lányok elérzékenyülve, zokogva búcsúzkodtak, Barit, akit végtelenül szerettek és becsültek, hagyták utolsónak, és úgy csüngtek rajta, mintha megérezték volna, hogy napjai már meg vannak számlálva. Bari ekkor figyelmeztette őket, hogy feltétlenül engedelmeskedjenek neki, a legfiatalabbnak, beszéljék meg vele minden problémájukat — s miközben bizalommal megveregette Dávid vállát, szó szerint ezeket mondotta: — Mert nemcsak testben, de lélekben is felnőtt e néhány esztendő alatt. Bari szavait Dávid sohasem felejtette el, felelősségét ez a bizalom még súlyosbította ... Valamennyien a lakás küszöbéig kísérték őket. A sötét udvaron a lányok szipogtak néhányat, törülgették orrukat, szemüket, aztán gyors, határozott léptekkel elindultak a ferde kapuval ellenkező irányban, a hosszú, néptelen hátsó udvar felé ... A sötétben 413
