Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

a hamis iratokkal. Ragaszkodott hozzá, hogy a lányoknak még ma éjjel vonatra kell szállniuk és Pozsonyba utazniuk, ahol már lakásról is gondoskodott. Egyetlen percet sem szabad késniük. Joli naivságára mi sem volt jellemzőbb, mint meglepetése afelett, hogy külön fog lakni, nem pedig az anyjánál. Arról megfeledkezett, hogy mindaz, ami ma itt kicsiben játszódik le, ugyanaz történik nagyban a nagyvárosban. Persze, most nem volt idő sokat magyarázgatni. Feri azonban abbeli aggodalmát fejezte ki, hogy ma este lehetetlen lesz kitörni, mert a várost körülvették a rendőrök és detektívek. — Az állomás is hemzseg tőlük — mondta ijedten Ernő. — Mégis át kell törni a gyűrűn. Nekem is van már valami tervem, de előbb jó volna, ha Lilivel beszélnék — mondta Dávid. Erre azonban most nem került sor. A külső ajtón erős dörömbölés hallatszott. Valamennyien tudták, hogy ez a gárdisták hangja, és hogy a döntő párbaj megkezdődött. Joli elsápadt, és szó nélkül a szekrénybe kuporodott, Feri pedig rázárta az ajtót. Dávid ment ajtót nyitni. Két sötét egyenruhás gárdista alakja jelent meg az ajtó keretében. Arcukat csak homályosan látta, annyit azonban megállapított, hogy az egyik fiatal, a másik az idősebb korosztályhoz tartozik. A fiatalabb anélkül, hogy köszönt volna, belépett, a másik pedig kint maradt az ajtónál őrnek. Amint a fiatal gárdista a szobába lépett, zsebéből kiszedett egy névsort, és hivatalos hangon közölte, hogy a Joli és Lili nevű lányok csomagolják össze holmijaikat, és kövessék őket az elemi iskolába, ahonnan másnap továbbindulnak a kijelölt munkatáborba. A gárdista hivatalos felszólítására Bari udvariasan válaszolt. Azt mondta, hogy a lányok nincsenek otthon. Ünnepre a szülőkhöz utaztak Pozsonyba. — Ugyan kérem — válaszolt fitymálva a gárdista —, ilyen ostobaságokat ne mondjon. Űgyis hiábavaló. Mindenütt ezt mondják, de mi sem vagyunk restek, megkeressük őket. Nagyon jól tudjuk, hol rejtőzködnek. De előre figyelmezte395