Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

nappal a sivatagon és tengeren át éhesen és szomjasan ... csak mesének tűnnek mind ama vigasztalansághoz képest, ami most történik velük ... Micsoda súlyos bűnt követtek el?... És hol van Jehova, akiről apja tisztelettel és mély bizodalommal beszélt, aki akkor melléjük állt, kettéválasztotta a Vörös-tengert, éjjel pedig eleven lángoszlopokat küldött az égről, hogy megvilágítsák előttük a járatlan utakat... Hol van most? ... Hol trónol? ... Mit művel a hatalmával? ... Hisz mindent lát és hall, betekint mindenüvé, láthatja gyötrődő gondolatait, amelyek a múlt rettenetes időszakában keresnek vigaszt, keresnek, de nem találnak ... A hasogató fájdalom ráébreszti, hogy segítséget nem kérhet, nem várhat többé senkitől. Nem hisz Jehova segítségében, megtagadja... Nem is akar tudni róla, de amíg nézi fivérei hallgatag komorságát, az egyiptomi menekülés képe tovább él benne.. . a hűsvét jelenti ama csodálatos események évfordulójának a megünneplését... A törékeny pászka, amely a gyertyatartók mellett gondosan letakarva ott hever az asztalon, és a kenyeret jelképezi, amit menekülés közben a sivatag tűző napján sütöttek, hogy fenntarthassák tikkadt, hajszolt életüket, most nem hoz többé vigaszt... Noha az egyiptomi menekülést már serdülő gyermek korában, amikor az ótestamentumot tanulta, számtalanszor elképzelte, soha olyan elevenül nem látta maga előtt a hajszolt menet széthulló sorait, mint most. Látta, amint a bátyus sorok, az apák, anyák és gyermekek megtorpannak a Vörös-tenger hatalmas víztömege előtt... Mögöttük az üldöző ellenség ... E tragikus megtorpanásban hasonlóságot fedezett fel a mai helyzettel, állapottal... Önmagát tette felelőssé fivérei tanácstalan és tehetetlen komorságáért is, és mintha az egész világ szenvedése és nyomorúsága egyszerre szakadt volna rá, a jól ismert felkiáltás tört fel benne: — Istenem, Istenem, miért is hagytál el engem! — Héberül, hangtalanul tört fel, nyomtatott héber betűk jelentek meg lázas, zavaros tekintete előtt. A betűk sárgán imbolyogtak, világítottak, akárcsak a gyertyák lángja .. . Utolsó erejét megfeszítve benyitott. Bari fedezte fel 392